„Palásti csata” változatai közötti eltérés

 

== A keresztény erők készülődése ==

A támadásra most kivételesen az [[Ausztria|osztrák]] hadvezetés gyorsan reagált. [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] utasítására kb. 3000 fős sereggel (részben [[spanyolok]]kal) a Felvidék déli részére küldték [[Erazmus von Teuffel]]t (akit a magyarok Ördög Rézmánnak vagy Ördög Mátyásnak hívtak). A sereghez csatlakoztak [[Sforza Pallavicini]] vezette [[itália]]i zsoldosok, ezek részben a [[pápa (egyházfő)|pápa]] közreműködésével toboroztattak. [[Dietrich von Marcelel]] vezérletével 3000 [[németek|német]] gyalogos érkezett, felerészt [[pika|pikások]], felerészt [[muskétás]]ok. A sereg [[Egeg]] (szlovákul ''Hokovce'') településéig menetelt, s ott vert tábort, ahol 800 [[csehek|cseh]] és [[morvák|morva]] gyalogos, valamint 800 [[Hajdúk|hajdú]] csatlakozott von Teuffelhez. Időközben megjöttek a [[korpona]]i, [[zólyom]]i és [[léva]]i várak katonái is, akik magyar és szlovák nemzetiségű katonákból tevődtek össze. [[Fülek]]nél tíz [[vármegye|vármegyéből]] összevont sereg várakozott. A teljes haderő nagyjából 10 ezer katonát számlálhatott. A keresztény sereg nagy része nem rendelkezett kellő harci tapasztalatokkal és hiányzott a tüzérsége is, javarésze még képzetlen, s gyengén felszerelt volt, a törökök ellen harcban nem vettek még részt.

 

 

== A csata ==

A csapatok [[augusztus 10.|augusztus 10]]-én érkeztek [[Palást (település)|Palást]]hoz, ahol találkoztak a felderítésre kiküldött 1000 válogatott [[szpáhi]]val. A hátvédek leverték az elővédet, de rövidesen a sereg előőrse Arszlán bég vezetésével rajtaütött a keresztény táboron, amit azoknak sikerült visszaverniük. Ekkor von Teuffel megpróbált ellentámadást indítani nagy létszámú lovasságával, de véres és igen egyenetlen harc bontakozott ki. Az [[olaszok|olasz]] muskétásokat egy völgybe beszorította a török sereg, de a magyar lovasságnak sikerült kiszabadítania őket.

Ali ekkor még nem vett részt az ütközetben, így a túlerőben levő keresztény sereg elleni harcot jórészt Arszlán bég vezette. A véres összecsapások során mindkét fél tisztikara nagy veszteségeket szenvedett. Az osztrák főparancsnok csak ekkor eszmélt rá, hogy Arszlán voltaképp csak meggyengíteni és lekötni akarta csapatait, míg Ali be nem ér a teljes sereggel és úgy csapást mérni rá. Ekkor nyomban elrendelte a visszavonulást – hogy rendezhesse sorait –, mire megérkezett a többi [[Oszmán Birodalom|oszmán]] egység is, s a környező dombokon felállított 14 fős üteg lőni kezdte a gyalogságot. A keresztények egy ideig tartották állásaikat, de amikor az [[aszab]]ok támadásba lendültek, inkább visszavonultak. A német és osztrák lovasságnak közben sikerült visszaszorítani a törököket, s a csata másnapra tevődött át.

 

 

== A csata emléke ==

 

A csatának nemcsak a történeti irodalomban van nyoma, de [[Tinódi Lantos Sebestyén]] révén a szépirodalomba is bekerült Ördög Mátyás veszödelme címmel. [[Tinódi Lantos Sebestyén]] műveinek gyűjteményes kiadása 1554-ben jelent meg [[Kolozsvár]]ott, Cronica címmel. Az ütközet egyik pontján pedig egy emléktáblával jelölt képoszlop áll (Török-kápolna).