Wikipédia

„Vaskapu-szoros” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
104. sor:
A [[Német Birodalom|Németországban]] bejegyzett nemzetközi konzorcium a legmodernebb, addig Magyarországon alig vagy egyáltalán nem használt technikát hozta be. Különleges vésőhajókat, fúróhajókat építtettek Skóciában és Németországban. Az utóbbi hajóként közelítette meg a fúrás helyét, s ott nyolc, egymástól független acéllábat bocsátott le. A lábak néhány arasszal a víz fölé emelték a szerkezetet, s így kezdhetett hozzá a gép a fúrásnak. A legfontosabb cél az volt, hogy [[Orsova]] felett legalább két méteres, alatta pedig három méteres hajózási mélységet biztosítsanak.{{refhely |1911encyclopedia.org Danube}}
 
A szabályozási munkák elsősorban a vízmélységi viszonyok megváltoztatását célozták, s ez bár javította, de alapvetően nem változtatta meg az áramlási viszonyokat. A hajózó csatornábanhajózócsatornában az áramlat annyira erős maradt, hogy a hajókat vontatni kellett az ár ellenében.{{refhely |kislexikon.hu}} Erre egyedi megoldást alkalmaztak: a Vaskapu nevű sodronykötélhajó munkába állítását. A folyam medrébe a hajózó csatornahajózócsatorna felső részénél rögzített, 2760 méter hosszú, egyedi szerkezetű, 33,5 milliméter vastag sodronyt fektettek le, a vontatóra pedig egy nagy átmérőjű kötéldobot szereltek. Erre tekerte fel a kötelet a különleges vontatóhajó 300 lóerős gőzgépe, így tudta áthúzni magát és a mögé kötött egy-három uszályt a csatornán. A szerkezet a csatornában óránként 2 kilométeres sebességgel tudott haladni a 18 km/óra gyorsaságú sodrással szemben. Két további, összesen 200 lóerős gőzgép és két hajócsavar is volt rajta, hogy önállóan is tudjon közlekedni. A harmincas évektől két parti gőzmozdony is segítette a vontatmányok átjuttatását.{{refhely |Sulinet: Vaskapu}}
 
A munkálatok az előirányzottnál kétszerte többe kerültek, de a fő célt elérték. Az addig átlagban 152 napos (teljes terhelésű) hajózási idényt 1898-tól 290 naposra sikerült kibővíteni. Összességében 11 kilométernyi, 60–80 méter széles, 2 méter mély hajózóutat robbantottak ki a sziklából. A hírhedt Grében-sziklaszirtet is lerobbantották 150 méter szélességben, ebből kőanyaghoz is jutottak az építkezéshez.
110. sor:
A Vaskapu szabályozásának egyik tervezője és a munkálatok vezetője [[Wallandt Ernő]] mérnök volt. 1889-ben kinevezték a vaskapu-szabályozási magyar királyi művezetőség főnökévé.{{refhely |BANATerra: Wallandt Ernő}} A kivitelezést – magyar tőke híján – egy nemzetközi (német–magyar) vállalat bonyolította. A munkálatok befejezését 1895-re tervezték, de még 1896-ra sem készültek el. Ennek ellenére, a [[Millennium]]ra tekintettel, 1896. szeptember 17-én megtartották a hivatalos átadást [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] osztrák császár, [[I. Károly román király]] és [[I. Sándor szerb király]] jelenlétében. A korabeli magyar sajtó rendkívül kritikusan számolt be arról, hogy Ferenc József Magyarország nevét beszédében nem is említette, és a dekorációból is hiányzott a magyar zászló.{{refhely |Duna - Sulinet}}
 
A csatornamedrek mélyítése, a vízterelő kőgátak magasítása az ünnepségek után tovább folytatódott. 1898 végére végeztek el, az eredeti tervben meghatározott minden munkát, a művet október 1-jén adták át a forgalomnak. Hátra volt még azonban az állandó hajózási hivatal felállítása. Hajói kalauzolásáról egyelőre minden hajózó társasághajózótársaság maga gondoskodott, ezért ideiglenesen díjtalanul engedték át azokat. A szabályozásokat végrehajtó és finanszírozó Magyarország a nemzetközi szerződéseknek megfelelően 1899. szeptember 1-jétől szedett hajózási illetéket. A magyar állam a korabeli jognak és szokásoknak megfelelően az al-dunai kereskedelem díjainak megállapításával elsősorban a magyar vállalatokat hozta helyzetbe, s újonnan alakult gőzhajózási vállalata, a ''Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság'' (a MAHART elődje) számára jelentős kedvezményeket adott. Az új vállalat hamarosan megszerezte magának az al-dunai forgalom mintegy 20 százalékát a korábban a nemzetközi Duna-hajózásban egyeduralkodó DDSG-DGT-től.
 
Az építkezés mellett a magyar tudományos élet több nagyságának a figyelme is a környékre irányult és ennek az egyik szép példája a Vaskapu-szorosban és környékén élő al-dunai tulipán, melyet 1882-ben [[Borbás Vince]] írt le először és elnevezte [[magyar tulipán]]nak ''(Tulipa hungarica)''.<ref>Borbás Vince: Három új liliacea faj hazánkban. „Földmivelési Érdekeink” 10., 1882, 561.o. (Forrás: {{CitPer |aut=Borbás v. Vince |tit=Borbás Vince v., Harom új liliacea hazánkban (Drei neue Liliaceen in Ungarn) in „Földmiv. Érdekeink" 1882, p. 561. |per=Oesterreichische Botanische Zeitschrift |ann=1883 |lun=január |die= |tom=XXXIII |fasc=1 |pag=202 |misc=Megjegyzés: a folyóirat a „Literaturberichte” (azaz a megjelent szakirodalmakat röviden ismertető) részen belül közöl információt Borbás Vince cikkéről. |url=http://libsysdigi.library.uiuc.edu/OCA/Books2008-10/sterreichische/sterreichische331883wien/sterreichische331883wien.pdf}})</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vaskapu-szoros”