„Albánia gazdaságtörténete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sablon |
|||
7. sor:
Az első kormányok nem voltak képesek a sürgető gazdasági kérdéseket kezelni. A bégek továbbra is csatároztak egymással, a parasztság nyomorúságos körülmények között élt, és még a mérsékeltebb társadalmi és vallási reformok bevezetése ellen is fellázadt. Az ország az [[Albánia az első világháborúban|első világháború]] során politikai anarchiába süllyedt, s az 1920-as évektől a politikai küzdelmek mellett a gazdaság alapjait is meg kellett vetni. A népesség 13%-a városlakó, 95%-a írástudatlan volt, 90%-a középkori eszközökkel folytatott mezőgazdasági tevékenységet. Az ország termékenyebb területei évről évre időszakosan víz alá kerültek, a mocsaras vidékek lakosságát a malária tizedelte. Albániában nem épült ki bankrendszer, vasúthálózat, korszerű kikötők. Az [[I. Zogu albán király|Amet Zogu]] vezette, hatalomba került konzervatívok elleneztek bármiféle, a parasztokat földhöz juttató mezőgazdasági reformtervezetet, s gazdasági programmal is rendelkező ellenzékük, [[Fan Noli]]val az élén mindössze fél évet volt hatalmon [[1924]]-ben, a [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalmat]] követően.
Az első kitörési pont a gazdasági elmaradottságból Albánia természeti erőforrásainak kiaknázásában jelentkezett. [[1925]]-ben [[Olaszország]] koncessziót kapott Albánia ásványi nyersanyagainak, főleg kőolajának kitermelésére, olasz kereskedelmi és személyszállító hajók használhatták az albán kikötőket. Hamarosan olasz segítséggel megalakult az [[Banka e Shqipërisë|Albán Nemzeti Bank]], majd az Albánia Gazdasági Fejlődéséért Társaság is, s a kis balkáni ország folyamatosan számíthatott az olasz gazdasági segélyre. Noha a társadalom döntő hányada nincstelen paraszt volt, továbbra is a földbirtokosok konzervatív érdekei érvényesültek, s a térség többi államától eltérően nem alakult ki agrárius vagy kommunista mozgalom. Az ásványi nyersanyagokban gazdag országban nem épült ki számottevő bányaművelés és ipar, csupán [[Shkodra|Shkodrá]]ban volt egy cementgyár, [[Korça|Korçá]]ban egy sörgyár, [[Durrës]]ban pedig egy dohánygyár. Albánia energetikai potenciálja is kiaknázatlan maradt, jóllehet az olaszok [[Kuçova]] és [[Vlora]] között kiépítettek egy kőolajvezetéket, de a nyersolajat Olaszországba szállították. [[1939]]-ben az albán import négyszerese volt az exportnak, a fő külkereskedelmi partner pedig Olaszország volt: gabona és élelmiszeripari termékek és gépek érkeztek az országba, cserébe kőolajat, bőrt, sajtot és tojást exportáltak Olaszországba. Ezzel Albánia gazdaságilag Olaszország mellett kötelezte el magát, bár az olasz–albán [[gazdasági integráció|vámuniót]], a cukorgyártás, a telefon- és áramszolgáltatás állami monopóliumának átengedését Zogu visszautasította.
== Kommunista nemzetgazdaság ==
| |||