„Friedrich von Flotow” változatai közötti eltérés

| halál dátuma = [[1883]]. [[január 24.]] {{életkor-holt|1812|044|26|1883|011|24}}

'''Friedrich von Flotow''' ([[Teutendorf]], [[1812]]. [[április 26.]] – [[Darmstadt]], [[1883]]. [[január 24.]]) német [[németek|német]]ek zeneszerző, a [[romantika|romantikus]] [[vígopera]] egyik legismertebb alakja.

Friedrich első [[zongora]]leckéit anyátólanyjától kapta, a szülők azonban egy percig sem gondolták, hogy fiukat zenei pályára adják. Nagy felháborodást és meglepetést okozottkeltett hát, mikoramikor a kis Friedrichkisfiú egyszer csak előállt veleavval, hogy ő muzsikus akar lenni. Apja természetesen ellenezte a dolgot, de (hugenotta származású) nagybátya, Heinrich Gabillon (olv. Gabillyongabijjon), aki a vámiroda igazgatója volt, szenvedélyes zenerajongó hírében állt. Friedrich neki köszönhette, hogy szülei végül beleegyeztek a [[párizs]]i tanulmányútba., Hiszenhiszen a francia fővárosban rengeteg mindent lehet tanulni: modort, illemet, nyelvet, de elsősorban zenét. Gabillon tehát pártfogása alápártfogásába vette unokaöccsét és ügyesen irányította tanulmányait.

AAz fiatal Friedrichifjú élvezte [[franciaország]]i tartózkodását, életének legboldogabb éveit töltötte a francia fővárosban. Sokkal szabadelvűbben gondolkozott, mint apja. Legjobb barátja [[Jacques Offenbach|Offenbach]] lett, aki sem vagyoni státusát, sem (zsidó) származását nézve nem ütötte meg a Flotow család színvonalát. Flotow Párizsban kezdkezdett el komponálni. Néhány kisebb kompozíció után hamar elő állt első [[opera (színmű)|operájával]] (''La lettre du Prefet'' 1835), de ezt a darabot csak magántársaságokban adták elő. A nagyközönségnek a ''Pierre et Catherine'' című művel mutatkozott be valamivel később, de nem aratott túl nagy sikert. Ezután még két dalművet írt a párizsi közönségnek, amelyek szintén nem találtak túl nagy visszhangra.

Már harmincadik évében járt, mikoramikor megismerkedett Le Grange kisasszonnyal, aki korának ünnepelt operaénekese volt és tovább segítette a zeneszerző karrierjének elakadt szekerét. 1844-ben végre sikerült a nagy áttörés: az ''[[Alessandro Stradella (opera)|Alessandro Stradella]]'' (a léha életéről hírhedt barokk zeneszerzőről szóló opera) végre elnyerte a közönség tetszését és meghozta a szerző számára a régen áhított sikert. A darab rövid időn belül bejárta [[Európa]] valamennyi operaszínpadát és Flotow neve végre nemzetközileg is ismert lett. Ezután eltelikeltelt három év és 1847-ben [[Bécs]]ben színre kerülkerült a ''[[Márta, avagy a richmondi vásár]]'' című vígoperája, amely a halhatatlanságot biztosította szerzőjének.

1856 és 1863 között Flotow [[Schwerin]]ben vállalt udvari intendánsi állást, majd Bécs és Párizs között ingázva élte életét. Még volt több operája is, ami a maga korában nagy siker volt és részese lett a [[repertoár]]nak, de ezek pár évtized múlva elkezdtekkezdtek eltünedezni és ma már csak nagyon ritkán veszik őket elő. 1880-ban az idős mester [[Darmstadt]] városában telepedett le, ahol három évvel később meghalt.

Flotow-t egy szerzősegyszerzeményes mesterként szokták emlegetni az operatörténetek és operakézikönyvek. Valóban csak egyetlen darabja volt a szerzőnek, amiben jóval többet tudott nyújtani a kor átlagszínvonalánál. Ez a darab a ''Márta'', ami ma is gyakran kerül színre szerte a világon.

A mű [[librettó]]ja egy korabeli, népszerű [[vígjáték]]ot dolgozz fel, melyből már korábban [[balett]]et készítettek, s amelynek egyik felvonását maga Flotow írta. Az opera zeneoperazene felépítését tekintve a német [[játékopera]] és a francia [[opéra comique]] vonásait egyesíti. A zárt számokban népies dallamokat is alkalmazott a szerző, terjedelmes, dalszerű együttesekkel dolgozott, a [[dialógus]]ok megzenésítése társalgási stílusban történt. A műben váltakoznak a [[komikum|komikus]] és a [[Líra (műnem)|lírai]] epizódok. A darab népszerűségét számos korabeli [[paródia]] is bizonyítja.

Flotow érzelmességével lopta be magát a közönség szívébe. Párizs nevelte muzsikussá, ezért sokat merített a francia muzsika könnyedségéből, csevegő, behízelgő hangjából. Ezt forrasztotta össze a német romantika [[szentimentalizmus]]ával. A ''Márta'' mellett említésre érdemes ''Alessandro Stradella'' című operája is. A darabot ma már ritkán veszik elő (cd -felvétele azonban hozzáférhető), de jó énekesekkel és rendezéssel ma is sikerre vihető. A cselekmény elég sovány, de a maga a szövegkönyv elég ügyesen lett megírva. Az olaszosságot Flotow rendkívül mesterien kezeli a darabban, ami a szerző német volta ellenére franciásan hat, fülbemászó dallamokkal. A recitativók rendkívül szűkszavúak, a hangsúly a zenés számokon van, a hangszerelés is jól kivitelezett. Az ''Alessandro Stradella'' lehet, hogy nem éri el a Márta színvonalát, de mégis a német játék operajátékopera legjavához tartozik.

E két darabon kívül még több Flotow opera aratott sikert a maga korában. A közönség szívesen fogadta a ''Rübezahl'', ''Pianella'', ''Nadia'', ''Zilda'', ''Die Musikanten'' című dalműveket is. ezenkívül a szerző írt pár balett zenétbalettzenét, dalokat és néhány zenekari művet is. Ezekre azonban szinte teljesen a feledés homálya borult a későbbiekben.

*Gál György: ''Új operakalauz I.'', Zeneműkiadó, Bp., 1978, 231-237. o.

*Németh Amadé: ''Operaritkaságok'', Zeneműkiadó, Bp., 1980, 385-386. o.