„Szíjgyártó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8bajbi (vitalap | szerkesztései)
visszaállítás
jav., kieg.
1. sor:
{{forma}}{{cikkszerkezet}}{{nincs forrás}}
 
A '''szíjgyártó''' (régiesen szíjjártó) az emberi ruházathoz, lószerszámhoz, és a különböző használati tárgyakhoz (például az ülőalkalmatosságokhoz) szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát[[bőr (anyag)|bőr]]munkát is végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg ősi mesterség a magyarságnálmagyarság körében, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A többi bőrműveshez hasonlóan a középkorban[[középkor]]ban a szíjgyártók is maguk dolgozták meg a termékeikhez szükséges nyersbőröket.. A timsós-faggyús készítést nevezték Európa-szerte „magyar bőr”-nek.<ref>[http://www.kislexikon.hu/magyar_bor.html Magyar bőr], Kislexikon.hu</ref> Nagy rugalmassága és szakítószilárdsága[[szakítószilárdság]]a miatt elsősorban lószerszámok[[lószerszám]]ok, kocsiszerszámok készítésére volt igen alkalmas a bőr. Az akkor használatos állatbőrök olyan, ridegen tartott állatok bőréből készültek, ahol a tartás körülményei is előnyösen befolyásolták a bőrök minőségét!. A [[17. századbanszázad]]ban a német és a francia szíjgyártók még azért vándoroltak Magyarországra, hogy e „magyar bőr” készítését eltanulják.<ref>[http://mek.niif.hu/02100/02152/html/03/56.html Magyar bőr. A bőrök kikészítése], Magyar néprajz, Kézművesség ([[Magyar Elektronikus Könyvtár|MEK]])</ref> Később, a [[18. századbanszázad]]ban a magyar szíjgyártók már a [[varga (foglalkozás)|vargák]] cserzett (cseresen) kikészített bőreiből dolgoztak.
 
== Szerszámzatuk ==
Számos sajátos kézi szerszámmal dolgoztak, mint bőrgyalu, bújtató, cérnavágó kés, csípőfogó, élszedő, félhold-serfelőkés, fenőkövek, festőkészlet, fogólyukasztó, gömbőlyűár, görbekés, jelölő körző, rádli, kúpos és lapos fogó, szélezőfa, [[szurok]] és [[méhviasz]], tolókés, varróár, [[spárga (kötözőeszköz)|madzag]] vagy [[varrócérna|cérna]], varrószék vagy csikó. A varrófonalat megviaszolták vagy olvadt szurokba mártották. A nyerges és szíjgyártó mesterség kereslete a lóállomány rohamos fogyásával a XX[[20. század]] második felére nagymértékben lecsökkent.
 
Rokon szakmák még az egyéb, bőrrel dolgozó iparosok a kárpitos[[csizmadia]], a csizmadia[[tímár]], a tobakos, a [[suszter]], a kárpitos és az [[ostor (eszköz)|ostorkészítő]] (ostorfonás).
Számos sajátos kézi szerszámmal dolgoztak, mint bőrgyalu, bújtató, cérnavágó kés, csípőfogó, élszedő, félhold-serfelőkés, fenőkövek, festőkészlet, fogólyukasztó, gömbőlyűár, görbekés, jelölő körző, rádli, kúpos és lapos fogó, szélezőfa, szurok és méhviasz, tolókés, varróár, madzag vagy cérna, varrószék vagy csikó. A varrófonalat megviaszolták vagy olvadt szurokba mártották. A nyerges és szíjgyártó mesterség kereslete a lóállomány rohamos fogyásával a XX. század második felére nagymértékben lecsökkent.
 
== Jegyzetek ==
Rokon szakmák még az egyéb, bőrrel dolgozó iparosok a kárpitos, a csizmadia, a suszter és az ostorkészítő (ostorfonás).
{{jegyzetek}}
 
[[Kategória:Foglalkozások]]
[[Kategória:Néprajz]]