„I. Lipót anhalt–dessaui herceg” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
68. sor:
Lipót győzte meg a királyt, hogy Frigyes trónörökösnek megbocsásson és ismét felvegye a porosz hadseregbe, miután 1730-ban apja kemény, tekintélyelvű nevelési módszere elől megszökött és mint dezertőrt elfogták.
Röviddel trónra kerülése után [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] kirobbantotta az [[első sziléziai háború]]t, melynek során Lipótot előbb egy Havel mellett állomásozó megfigyelőhadtest parancsnokságával bízta meg majd a Felső-Szilézia főparancsnokságával. 1742-ben részt vett csapataival a győztes [[chotusitzi csata|chotusitzi csatában]]. 1743-ban nézeteltérése támadt Frigyessel, mikor az Jenő anhalt-dessaui herceget, Lipót egyik fiát elbocsátotta.
A [[második sziléziai háború]] alatt 1745 őszén Lipót önállóan vezette a három fő porosz hadsereg egyikét, mellyel 1745 december 15-ikén a [[kesselsdorfi csata|kesselsdorfi csatában]] a döntő győzelmet sikerült kivívnia a szász-osztrák seregek felett és december 17-ikén bevonult Drezdába. Szászország és Ausztria elfogadta Frigyes béketárgyalási ajánlatát és december 25-ikén a drezdai békével végett vetettek a háborúskodásoknak. Lipót győzelme révén rövid ideig kibékültek Frigyessel. Lipót Dessauba vonult vissza, ahol 1747-ben hunyt el és itt is temették el.
| |||