„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: 1 link korr.
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
65. sor:
Négy évig járt gimnáziumba és további négy évet tanult [[Stuttgart]]ban, a Károly Akadémián, ahol messze kitűnt az évfolyamából. Taníttatását [[Károly Eugén württembergi herceg]] ingyenesen biztosította.<ref name="ramet.elte"/> Bár érkezésekor még nem tudott [[Német nyelv|németül]], de kilenc hónap tanulás után már iskolai elismerést kapott a nyelvtudásáért. Az akadémián a kamarai tudományok szakon folytatott tanulmányokat, amit azért választott, mert itt képezték a gazdatiszteket és erdészeket, és ez volt az a szakirány, melyen a legtöbbet megtudhatott kedvenc szakterületéről, a [[természettudomány]]ról.{{refhely|Lambrecht 1938|}}
 
További felsőbb szintű tanulmányaihoz viszont nem volt elég pénze, ezért 1788-ban állást vállalt [[Normandia|Normandiában]], a Fiquainville kastélyban, ahol Comte d’Héricy, protestáns előkelőség fiának lett a tanítója. Az [[1790-es évek]]ben kezdett foglalkozni az ősmaradványok és a létező élőlények közötti különbségek összehasonlításával. Rendszeresen részt vett a közeli városban, [[Valmont (Seine-Maritime)|Valmontban]] rendezett mezőgazdasági kérdéseket megvitató összejöveteleken. Itt ismerkedett meg [[Henri Alexandre Tessier]]-vel (1741–1837), a francia orvossal, aki akkor már országszerte jól ismert mezőgazdász volt, de Párizsból a forradalmi terror elől menekülnie kellett, és álnéven éppen Normandiában tartózkodott. Cuvier, amikor hallotta mezőgazdasági ügyekben nyilatkozni, akkor felismerte és megnevezte, hogy ő a szerzője olyan mezőgazdasági cikkeknek, amelyek az [[Encyclopédie Méthodique]]ban találhatók. Tessier döbbenten csak azt válaszolta: „Oly mértékben vagyok ismert, hogy valószínűleg már el is vesztem”. Cuvier erre azt válaszolta: „Elveszett? Nem, ezentúl Önnek még több védelem jár”.{{refhely|Lee 1833|22. old.}}
 
Meghitt barátság alakult ki köztük, és Tessier abbé később Cuvier-t bemutatta kollégáinak Párizsban. Azt írta róla barátjának, [[Antoine-Augustin Parmentier]]-nek, hogy ''„Normandia trágyadombján találtam egy igazi gyöngyszemet.”''<ref group="m">Tessier abbé a következőket írta francia nyelven Cuvier-ről Parmentier-nek: ''Je viens de trouver une perle dans le fumier de la Normandie.''</ref>{{refhely|Lee 1833|22. old. lábjegyzet}} Barátságuknak volt köszönhető, hogy Cuvier a kor neves természettudósaival, például [[Étienne Geoffroy Saint-Hilaire|Geoffroy-val]], [[Bernard Germain de Lacépède|Lacépède-del]], [[Jean-Baptiste Lamarck|Lamarckkal]] került levelező viszonyba, és meghívták Párizsba is. 26 éves korában, 1795 tavaszán érkezett a fővárosba, és [[Jean-Claude Mertrud]] (1728–1802) asszisztense lett. Őt éppen akkor nevezték ki a Királyi Füvészkert ''(Jardin du Roi)'' helyébe lépő Füvészkert ''(Jardin des Plantes)'' vezető beosztású összehasonlító anatómusának.{{refhely|Lee 1833|23. old.}}<ref name="macroevolution">{{cite web |url=http://www.macroevolution.net/cuvier.html#.UpWQymx3t9A |title=Baron Georges Cuvier Biography |accessdate=2013-11-27 | publisher=macroevolution.net |language=angol}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.ucmp.berkeley.edu/history/cuvier.html |title=Georges Cuvier (1769-1832) |accessdate=2013-11-27 | publisher=University of California Berkeley |language=angol}}</ref>
83. sor:
Cuvier születésétől, taníttatásából és meggyőződéséből eredően is hithű [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] volt, és az is maradt egész életében.{{refhely|Coleman 1962|16. old.}} Rendszeresen részt vett egyháza szertartásain, ennek ellenére a hitét magánügyként tudta kezelni olyan esetekben, amikor állami hivatásából adódóan ő felügyelte a protestáns felekezeti kisebbségek kormányzati oktatási programjait. A párizsi Bibliatársulat 1818-as alakításakor annak létrejöttében aktívan részt vett, és később ő lett a társulat elnökhelyettese.{{refhely|Larson 2004|8. old.}} 1822-től 1832-ben bekövetkezett haláláig a Francia Egyetem teológiai kar protestáns fakultásának a nagymestere volt.{{refhely|Taquet 2009|127. old.}}
 
Cuvier 1804. február 2-án kötött házasságot Anne Marie Sophie Loquet du Trazail-valjal (1768–1849), aki özvegyasszony volt, mivel férje, Duvaucel tábornok a forradalmi terror áldozatául esett.<ref name="bibliotheque"/> Amilyen szerencsés volt a tudományos és politikai életben, ez nem mondható el a magánéletéről. A házasságból négy gyermeke született, és további négy gyermeket adoptált, de egy örökbefogadott gyermeke kivételével mind fiatalon, még Cuvier életében meghaltak. Legnagyobb csapást Clementine nevű lányának elvesztése jelentette, aki megérte a felnőttkort, és 1827-ben, pont házasságkötése előtt hunyt el [[Gümőkór|tuberkolózisban]]. Halála után két nappal Cuvier visszatért dolgozni, és belügyminiszterként egy bizottságban volt elnök, amikor eltakarta az arcát és zokogni kezdett. A jelenlévőktől elnézést kért és ezt mondta: „Bocsánat uraim. Apa voltam, de elvesztettem mindent.”{{refhely|Lee 1833|26. old.}} Ő maga Párizsban halt meg öt évvel később, 1832. május 13-án, amikor a városban [[kolera]]járvány pusztított, de őt [[Agyi érkatasztrófa|szélütés]] érte, és abba halt bele.{{refhely|Lambrecht 1938|}} George Cuviert Párizsban, a [[Père-Lachaise temető]]ben helyezték örök nyugalomra.<ref name="macroevolution"/>
 
== Tudományos elméletei és azok hatása ==