„Esztergomi Főkáptalani Levéltár” változatai közötti eltérés

(MOL)
A Főkáptalan Levéltárának helye a középkorban az esztergomi várhegy volt, melyen az iratokat feltehetően több helyen – és nem csak a székesegyház sekrestyéjében – őrizték. Amikor a Szent Adalbert székesegyház valamikor [[1188]]–[[1198]] között leégett, az iratok egy része is elpusztult.
 
Mivel a levéltár legkorábbi eredeti oklevelei aoklevele [[1157]]-ből, tehát a nagy tűz előtti időből származnakszármazik, bizonyítja, hogy az iratokat nem egy, hanem több helyen őrizték. [[1304]]-ben, amikor Vencel cseh király, magyar trónkövetelő elfoglalta az esztergomi várat, a kincstárat a levéltárral együtt kifosztotta. Mielőtt a török 1543-ban elfoglalta Esztergomot, mindkét levéltárat a kincstárral és a könyvtárral együtt elköltöztették [[Nagyszombat]]ra, ahol [[Forgách Ferenc]] érsek új épületet biztosított nekik. A levéltárakat többször is rendezték: 1608-ban Forgách, [[1699]]-ben [[Kollonich Lipót]], [[1726]]-ban pedig [[Esterházy Imre]] érsek megbízásából, majd [[1765]]-ben amikor Barkóczy Ferenc érsek a székhelyet vissza kívánta helyezni Esztergomba. Ekkor kötötték be a Főkáptalani Magánlevéltár számos iratát is a könyvtár egykori kódexeinek lapjaiba. Végül [[1820]]-ban [[Rudnay Sándor]] hercegprímás az érseki székhelyet Esztergomba helyezte vissza. Megindult a különböző intézmények, így a levéltárak költöztetése is. Az iratokat ládákba helyezve [[Pozsony]]ból hajón hozták Esztergomba, ahol valószínűleg az ideiglenes prímási palotában nyertek elhelyezést.
[[2006]]-ra elkészült az ószeimunárium felújítása, és itt kapot korszerű, a 21. század igényeit is kielégítő helyet a levéltár.