„A British Airways 5390-es járatának balesete” változatai közötti eltérés

7.33-kor az utaskísérők elkezdték a készülődést a reggeli felszolgálásához. A gép ekkor 5 300 méter magasan volt [[Didcot]] ([[Oxfordshire]]) fölött. Hirtelen hangos csattanás hallatszott, és a géptörzsben azonnal fehér köd keletkezett. A pilótafülke baloldali, a kapitány felőle szélvédője kirepült a helyéről. Lancastert a hirtelen kiáramló levegő fejjel előre kirántotta a pilótafülkéből. A kapitány lábai beleakadtak a műszerfal és a [[Repülési alapfogalmak#Kormány|szarvkormány]] közé. A pilótafülke és az utastér közti ajtó beszakadt, a törmelék a rádiós és navigációs billentyűzetre hullott, a gázkar elérhetetlenné vált. Emiatt a gép zuhanása közben tovább gyorsult. Az utastérből papírok és különböző tárgyak a pilótafülke felé repültek. Eközben Nigel Ogden utaskísérő a karjaival belekapaszkodott a kapitány lábaiba. Az utastérben a többi utaskísérő nyugtatgatta az utasokat, rögzítette a mozgó tárgyakat és mindenkit felkészített a [[kényszerleszállás]]ra. Mindeközben Lancaster a 800 km/órás menetszélben kezdte elveszíteni eszméletét a ritka levegő miatt.

 

 

Ogden, aki még mindig Lancasterbe kapaszkodott, kezdett fáradni és megsérült a karja is. Két másik utaskísérővel így helyet cserélt, és innentől ők tartották ez egyre kifelé csúszó kapitányt. A bal oldali szélvédőkön keresztül a légi személyzet látta Lancaster fejét és törzsét. Mindannyian azt hitték, hogy a kapitány már halott, de nem merték elengedni, mivel a test súlyos károkat okozhatott volna a gép szárnyában, illetve a bal oldali [[repülőgépmotor|hajtóműben]].