„George Byron” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
37. sor:
[[Fájl:George Gordon Byron2.jpg|bélyegkép|balra|Thomas Phillips festménye (1813)]]
[[Fájl:Byronmother.jpg|bélyegkép|upright=1.2|Catherine Gordon, Byron anyja]]
[[Fájl:Claire Clairmont, by Amelia Curran.jpg|thumb|upright=1.2|[[Claire Clairmont]] írónő (1798–1879), Byron egyik szeretője, gyermekének anyja.]]
Tanulmányait az ''Aberdeen Grammar School''-ban kezdte, majd [[1801]]-ben a ''Harrow School''-ba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Itt tagja volt az iskola [[krikett]] csapatának. Ezek után a [[Cambridge-i Egyetem]]en a Trinity College tagjaként tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának. Miután visszatért Cambridgebe, megismerkedett John Cam Hobhouseal, a [[whiggizmus]] liberális képviselőjével. 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, melynek következményeként megbetegedett.<ref>[http://englishhistory.net/byron/life.html The Life of George Noel Byron]</ref>
 
55 ⟶ 56 sor:
[[File:Lord Byron at Missolonghi.jpg|thumb|upright=1.2|Lord Byron fogadása Misszolungiban. A város a görög szabadságharcban a görögök nevezetes fő hadiszállása volt]]
 
Miután Byron másodjára, ugyanakkor utoljára elhagyta Angliát, és folytatta művét: Harold ugyanúgy Svájcba ment, mint költője. Először Svájcba ment, a [[Genfi-tó]] partján lévő Villa Diodatiba, ahol [[Mary Shelley|Mary]] és [[Percy Bysshe Shelley]]vel lakott, akik szintúgy elhagyták Angliát. Itt írták egymás és önmaguk szórakoztatására a gótikus regényeket, melyek közül csak Mary Shelley műve, a Frankenstein avagy a modern Prométheusz készült el. Ezt követően [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment, és itt fejezte be a Haroldot. Ugyanitt ismerkedett meg Teresa Guiccioli grófnővel, utolsó nagy szerelmével. 1821-ben [[Pisa|Pisában]] telepedett le, ahol „Leigh Hunttal The Liberal” címmel egy folyóiratot adott ki. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében.[[Fájl:Claire Clairmont, by Amelia Curran.jpg|thumb|upright=1.2|[[Claire Clairmont]] írónő (1798–1879), Byron egyik szeretője, gyermekének anyja.]] A Harold mű befejező, negyedik énekben Harold felismeri, akkor értelmes a lét, ha van cél, amelyért mások érdekében tettekkel is harcol az ember. A befejezés az életben következett be, amikor 1823-ban Byron Harold elképzelt útját követve, elindult a szabadságért harcolni. 1824 elején Nyugat-Görögországban szállt partra a saját pénzén felfegyverzett csapattal. Részt vett a [[Görögország|görög]] szabadságharcban a görögök oldalán a [[törökök]] ellen. Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Itt amikor hajótörést szenvedett, találkozott szkipetár banditákkal, ún. [[szulióták]]kal, akikkel ismeretséget kötött. Mikor kikötött az országban, több száz haramiát fogadott a zsoldjába, de majdnem az életével fizetett. A szulióták nem nagyon kívántak harcolni a törökkel, s azon mesterkedtek, hogy kifosszák Byront. Végül a költő az itt szerzett betegségben, [[mocsárláz]]ban halt meg, 1824. április 19-én. Pontosan két évvel ezelőtt, ugyanebben a betegségben hunyt el a költő lánya, Allegra is, aki [[Claire Clairmont]]-nal való viszonyából származott. Végakarata ellenére testét bebalzsamozták, Angliába szállították, és a hucknalli ([[Nottingham]]) Mária Magdolna-templomban temették el. Belső szerveit egy kőurnában a [[meszolongion]]i Szent Szpiridion-templomban helyezték el.
 
== Munkássága ==