„Ittrium” változatai közötti eltérés

16 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
a
linkjavítás
a (linkjavítás)
{{Elemdoboz_lábléc | color1=#ffc0c0 | color2=black }}
 
Az '''ittrium''' fémesszürke [[átmenetifémek|átmenetifém]]. Vegyjele: '''Y''', rendszáma 39, nyelvújításkori neve ''pikeny''.<ref name=kfki>{{cite web| url = http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html| title = A magyar kémiai szaknyelv kialakulása| accessdate= 2010-12-03| author = Szõkefalvi-Nagy Zoltán| coauthors = Szabadváry Ferenc| year = 1972| work = A kémia története Magyarországon| publisher = Akadémiai Kiadó}}</ref> Kémiai viselkedése hasonló a lantanoidákhoz, az ún. ritkaföldfémek közé sorolják. Az ittrium szinte majdnem mindig más ritkaföldfémekkel együtt található meg az ásványokban. Egyetlen stabilis izotópja a <sup>89</sup>Y, amely egyúttal az egyetlen természetben előforduló ittriumizotóp.
 
Az elemet [[1787]]-ben fedezte fel Carl Axel Arrhenius [[Svédország]]ban, [[Ytterby]]-ben, és a falu neve után ytterbitnek nevezte el. Az ittrium-oxidot (Y<sub>2</sub>O<sub>3</sub>) [[Johan Gadolin]] találta meg Arrhenius mintájában [[1789]]-ben. Az új oxidnak Anders Gustaf Ekeberg az yttria nevet adta. Az elemi ittriumot Friedrich Wöhler német vegyész izolálta [[1828]]-ban.