„Petru Groza” változatai közötti eltérés

Noha 1928-ban rövid időre visszavonult a közélettől, 1933-ban Groza ismét megjelent a politika színpadán megalapítva az [[Ekésfront]] nevű politikai szervezetet.<ref name="Cioroianu1"/> A szervezet eredetileg a román parasztságot sújtó növekvő adósságterhek ellen alakult (mivel a gazdasági válság alatt a [[Nemzeti Parasztpárt]] képtelen volt segítséget nyújtani a leszakadó paraszti rétegeknek), 1944-ben azonban már gyakorlatilag a kommunisták irányítása alá került.<ref name="Cioroianu1"/><ref name="Saiu">Liliana Saiu, ''The Great Powers and Rumania, 1944-1946'', [[Columbia University Press]], New York City, 1992, p.39</ref> A Román Kommunista Pártnak a hivatalos taglétszáma 1944-ben alig haladta meg az ezer főt, ezért a kommunista vezetők arra kényszerültek, hogy minél szélesebb körben kössenek koalíciót.

 

 

Groza kiemelkedő helyzete a Nemzeti Demokratikus Frontban lehetővé tette számára a miniszterelnökség megszerzését 1945 elején, amikor Nicolae Rădescu tábornok kormánya kemény ellenzőkre talált a két jelentős román kommunista, [[Ana Pauker]] és [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]] személyében, akik szerint Rădescu képtelen volt megfelelően kezelni a „fasiszta szimpatizánsokat”.<ref name="Cioroianu3"/> A szovjet hatóságok segítségével a kommunisták mozgósították a munkásokat,<ref name="Cioroianu3"/> akik több tüntetést tartottak Rădescu ellen. A tüntetők több ízben is összetűzésbe kerültek a hatóságokkal. Míg a kommunisták azt állították, hogy az ártatlan civilek haláláért a Román Hadsereg a felelős,<ref name="Cioroianu3"/> Rădescu "Isten és haza nélküli idegenek"-nek nevezte a kommunistákat.<ref name="Crampton"/> Ezt követően [[Andrej Visinszkij]] külügyminiszter vezetésével egy szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, amely lemondatta Rădescut és 1945. március 6-án Grozát nevezte ki miniszterelnöknek.<ref name="Cioroianu3"/><ref name="Crampton"/>