„Petru Groza” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  4 évvel ezelőtt
a
(fordítás (új szakasz) + portál / jobb illeszkedés)
Noha 1928-ban rövid időre visszavonult a közélettől, 1933-ban Groza ismét megjelent a politika színpadán megalapítva az [[Ekésfront]] nevű politikai szervezetet.<ref name="Cioroianu1"/> A szervezet eredetileg a román parasztságot sújtó növekvő adósságterhek ellen alakult (mivel a gazdasági válság alatt a [[Nemzeti Parasztpárt]] képtelen volt segítséget nyújtani a leszakadó paraszti rétegeknek), 1944-ben azonban már gyakorlatilag a kommunisták irányítása alá került.<ref name="Cioroianu1"/><ref name="Saiu">Liliana Saiu, ''The Great Powers and Rumania, 1944-1946'', [[Columbia University Press]], New York City, 1992, p.39</ref> A Román Kommunista Pártnak a hivatalos taglétszáma 1944-ben alig haladta meg az ezer főt, ezért a kommunista vezetők arra kényszerültek, hogy minél szélesebb körben kössenek koalíciót.
 
A koalíciót négy fő szervezet alkotta: A [[Román-Szovjet Barátság Társasága]], a [[Román Hazafiak SZövetségeSzövetsége]], a ''Hazafias Védelem'' (az RKP paramilitáris szárnya), és, ami leginkább támogatott volt a lakosság körében, Groza Ekésfrontja. Ebben a pozícióban Groza képes volt jelentős befolyásra szert tenni a román politikai szférában, amikor az Ekésfront 1944 októberében csatlakozott a Román Kommunista Párthoz megalakítva a ''Nemzeti Demokratikus Front''-ot,<ref name="Cioroianu3">Cioroianu, 6.1.3 (p.152-159)</ref><ref name="Crampton">R. J. Crampton, ''Eastern Europe in the Twentieth Century - And After'', [[Routledge]], New York City, 1997, p.229, 231</ref> (amelyben benne volt a [[Mihai Ralea]] vezette [[Szocialista Parasztpárt]] és a [[Magyar Népi Szövetség]], illetve rövid ideig a [[Román Szociáldemokrata Párt]], és több kisebb csoport). Lehetséges miniszterelnökként először 1944 októberében került szóba, a kommunista [[Lucrețiu Pătrășcanu]] javaslatára.<ref name="Cioroianu3"/>
 
Groza kiemelkedő helyzete a Nemzeti Demokratikus Frontban lehetővé tette számára a miniszterelnökség megszerzését 1945 elején, amikor Nicolae Rădescu tábornok kormánya kemény ellenzőkre talált a két jelentős román kommunista, [[Ana Pauker]] és [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]] személyében, akik szerint Rădescu képtelen volt megfelelően kezelni a „fasiszta szimpatizánsokat”.<ref name="Cioroianu3"/> A szovjet hatóságok segítségével a kommunisták mozgósították a munkásokat,<ref name="Cioroianu3"/> akik több tüntetést tartottak Rădescu ellen. A tüntetők több ízben is összetűzésbe kerültek a hatóságokkal. Míg a kommunisták azt állították, hogy az ártatlan civilek haláláért a Román Hadsereg a felelős,<ref name="Cioroianu3"/> Rădescu "Isten és haza nélküli idegenek"-nek nevezte a kommunistákat.<ref name="Crampton"/> Ezt követően [[Andrej Visinszkij]] külügyminiszter vezetésével egy szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, amely lemondatta Rădescut és 1945. március 6-án Grozát nevezte ki miniszterelnöknek.<ref name="Cioroianu3"/><ref name="Crampton"/>