„Székely Gábor (rendező)” változatai közötti eltérés

<!--{{forma|1=A Hitvallás és a Jellemzések szakaszok aránytalan méretben telítik a szócikket (a szócikk teljes szövegéhez mérten), egyébként is felesleges egy vagy akár több idézetnek külön szakaszokat nyitni. Nem wikikonform, tehát megszüntetendő. A behelyezett kép nem igazán alkalmas Székely Gábort illusztrálni, mivel igen előnytelen szögben látható a képen.}}-->

== Hitvallás - Jellemzések==

{{rquote|70100%|center|Emlékszem arra, ahogy Major beszélt példaképeiről, ahogy mesélt Hevesiről vagy színészideáljáról, Sugár Károlyról. A mi generációknak is dolga továbbadni élményeit, tapasztalatait, emlékeit. És a tudását: amelynek egy része hagyomány, más része saját felfedezés… Hogy ne szakadjon meg a generációk közötti folytonosság.|}}

:''Perényi Balázs az 1971-es "két Sirályról''

{{rquote|70100%|center|Nem véletlen, hogy Székely Gábor és évfolyamtársa, Zsámbéki Gábor Csehov művészdrámáját választotta programadó előadásul. Ezzel jelezték ambíciójukat: nem kevesebbet akarnak, mint leleplezni és felforgatni a fásult, rutinba és unalomba süppedt színházi közéletet. Nagy robajjal színházat építenek! A kiemelkedő jelentőségű Csehov-bemutatók egy-két évtizeden átívelő korszak meghatározó előadásai voltak.|}}

:''Valkó Mihály''

{{rquote|70100%|center|A Szigligeti életében akár külön fejezet is lehet az Örkény Istvánnal való tartalmas kapcsolat, mely főleg Székely Gábor révén teljesedik ki, s a közös munka idővel a baráti kapcsolat formáját is ölti. Nem kis dolog, hogy Örkény a még kezdőnek számító rendezőre bízza születő új darabjának, a Macskajátéknak a bemutatását. Igaz, előtte már Székely a budapesti premier után színre viszi a Tótékat, mégis ha nem is példátlan - ugyanis ez időben Illyés Gyula Péccsel, Németh László Veszprémmel köt hasonló barátságot -, rendkívülinek számít a nemzetközi hírű szerző és a kis vidéki színház ilyen nemű, szoros kapcsolata, amelynek a Macskajátékon túl további gyümölcsei ősbemutatóként a Kulcskeresők, majd sorban a többiek, a Vérrokonok, a Sötét galamb, a Pisti a vérzivatarban, a Szobaszínházban.A Szigligeti "megbízhatóságára" egyébként maga Örkény mutat rá, amikor a vele készült beszélgetésben, a Macskajáték előkészületei idején a következőket mondja: "Én a Tóték szolnoki előadásán azt tapasztaltam, hogy a darab fiatal rendezője, Székely Gábor nemzedékének egyik legjelentősebb képviselője, és hogy a színház művészei olyan művészi színvonalon állnak, amitől a vidéki jelző egyszerre a legnagyobb dicséretként hangzik." Ami pedig a feladat természetét illeti, a szerző maga is elismeri: "Amikor a Macskajáték elkészült, tudtam, hogy színre vinni nagyon nagy vállalkozás. Ebből éppúgy lehet giccset, mint kabarét csinálni, mint minden olyan műből, amelyik bármely pillanatban a tragédiából átlibbenhet a komédiába." Nem fukarkodik a dicséretekkel akkor sem, amikor a darab hősnőjének szerepéről beszél, arról, vajon ki lehetne alkalmas a pletykás, hazudós, nagyszájú kofa közönségességét és egy görög tragika fenségességét magában hordozó Orbánné megalkotására. "Én ezt a hősnőt Hegedűs Ágnesben véltem megtalálni" - jelenti ki kategorikusan. A társulatban pedig azt az együttest, mely követni tudja a dráma bonyolult és ellentmondásos stílusát. A bemutató jelentőségét növeli, hogy vele a színház nem kitaposott útra lép, s olyan időben meri felvállalni a feladatot, amikor a művészi világ inkább elkerüli, mintsem szereti az efféle kockázatot. "A Macskajáték a Szigligeti Színházban számomra a legjobb helyen van." |}}

2016. május 26-án mutatták be a címben jelzett könyvet<ref>Balassa Kiadó - Arktisz Kiadó. ISBN 978-963-506-974-3</ref>. A kötetmú [[Bodó Viktor]] kezdeményezése, Szerkesztők: [[Jákfalvi Magdolna]], [[Nánay István]] és Sipos Balázs. A kötetben, közel félszáz tanítvány, munka-, alkotótárs emlékezése, elemzése olvasható. Idézet a szerkesztők előszavából: