„Izraelita honfoglalás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
78. sor:
Rúben és Gád törzse, valamint Manassé (Manassze) fél törzsének hadviselő férfiai - akik idáig követték Józsué seregét - most visszatérnek a Jordánon túli örökségükhöz.
{{lásd|Az ókori Izrael törzsei}}▼
==== A letelepedés után ====▼
Gilgál után [[Siló (település)|Siló]] lesz a vallási központ. Itt helyezték el a [[szent sátor]]t a [[Frigyláda|szövetség ládájával]] (frigyláda) együtt. [[Szikem]] pedig az országos gyűlés helye lett.
A honfoglalást elbeszélő ótestamentumi könyv Józsué búcsúbeszédével, a néphez intézett intelmeivel, buzdításaival és halálával zárul.
Feltehetőleg a síkságra érkező izraeliták telepedtek meg elsőként. A hegyvidéket lényegesen nehezebben lehetett megművelni, hiszen ehhez teraszok és víztározók kialakítására volt szükség. A hegyvidéki települések többsége emiatt jó ideig apró, védtelen falu maradt csupán.
▲{{lásd|Az ókori Izrael törzsei}}
A politikai és gazdasági berendezést a Biblia nemigen tárgyalja, de véletlenszerű részletekből és a hasonló társadalmak tanulmányozásából következtethetünk az akkori állapotokra. Úgy tűnik, a mezőgazdaságból élő falvakat általában egy nagyobb, megerősített város uralta. Ezt a "''város és az összes alá tartozó helység"'' <ref>Szám. 21,25</ref> kifejezés is megerősíti. Az izraelita városokat általában erős falak és kapuk védték. A falvak népe gabonáért és egyéb terményekért cserébe háború idején a megerősített városok védelmét élvezhették. <ref>Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014</ref>
== Jegyzetek ==
| |||