„Szabályos test” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
130. sor:
A szabályos vagy platóni testek egy része már ősidők óta ismert. Már a neolitikus ember is készített hasonló formákat, melyekről [[Skócia]] régészeti leletei tanúskodnak (Atiyah and Sutcliffe, 2003).
 
Az ókori görögök a matematikájukhoz kapcsolódva tanulmányozták őket, és [[Proklosz|Sanyi]] az írásaiban [[Püthagorasz]]nak tulajdonítja a felfedezésüket. Más írások is igazolják, hogy Püthagorasz már ismerte a tetraédert, a kockát, a dodekaédert, - az oktaéder és az ikozaéder felfedezését viszont [[Theaitétosz]]nak, Platón kortársának tulajdonítják.<ref>Hermann Weyl: Szimmetria, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. 93. oldal.</ref> Annyi bizonyos, hogy Theaitétosz a matematikai leírását megadta mind az öt testnek, sőt ő adta az első bizonyítását is annak, hogy ez az öt test a szabályos konvex testek teljes készlete (három [[dimenzió]]ban).
 
A platóni testek fontos szerepet játszottak [[Platón]] filozófiájában. Ezekről Platón a ''[[Timaiosz (dialógus)|Timaiosz]]'' című munkájában ír, Kr.&nbsp;e. 360 táján. Az öt szabályos test közül négynek az őselemeket feleltette meg: a földet a kockának, a levegőt az oktaédernek, a vizet az ikozaédernek és a tüzet a tetraédernek. Az ötödikről, a dodekaéderről Platón homályosan nyilatkozik. [[Arisztotelész]] később ezt az ötödik elemet az éterrel azonosította, azzal az anyaggal, ami szerinte az égi szférákat alkotja. [[Euklidész]] is megadta az öt szabályos test matematikai leírását az [[Elemek|''Elemek''ben]]. Az utolsó könyvben (XIII.) leírja tulajdonságaikat, szerkesztésüket, sőt megadja a körülírt gömb átmérőjének és a benne lévő test élhosszúságának arányát is.