„Esztergom története” változatai közötti eltérés

Az [[5. század]] elején hanyatlásnak indult [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]] és vele Esztergom környéke is. Ezután előbb a [[hunok]] ([[410]] környékén), illetve az avarok ([[568|568-ban]]) telepedtek le a területen, amiről sok lelet tanúskodik. A [[Nibelung-ének]] szerint. [[Attila hun király|Attila a hun uralkodó]] is megfordult Esztergomban (''Gran'').<ref>[http://www.gutenberg.org/dirs/etext97/nblng10.txt The Nibelungenlied by Anonymous - Project Gutenberg<!-- Robot generálta cím -->]</ref><ref>[http://www.blb-karlsruhe.de/blb/blbhtml/nib/uebersicht2/nib-index-6.html Die Nibelungen-Handschrift C digital - Aventiuren]</ref> A területen egészen a [[9. század]]ig nem történt újból kőből való építkezés.

[[Batu kán]] serege [[Óbuda (városrész)|Óbuda]] felperzselése után [[Esztergom]] ellen fordult ([[1242]] telén). A városban a [[magyarok]] sokasága vonta meg magát, gazdag polgárok, katonák, nemesek és úrnők. Rogerius mester Siralmas éneke szerint a [[tatárok]] a [[Duna]] bal partjára érkeztek meg, de nem mertek átkelni a befagyott folyón. A városiak minden nap törték a jeget az ő oldalukon, de télre akkora fagy állt be, hogy a Duna több év után először teljesen befagyott. A tatárok még ekkor sem merészkedtek a jégre, hanem a Duna partjára vitték állataikat, és három napig őrizetlenül hagyva őket elvonultak. A magyarok három nap után a barmokat áthajtották a városba. Ezt látva a tatárok tudták, hogy biztonságos átkelni a folyón. Bekerítették a várost, foglyaikkal a várfalakat meghaladó magasságú rőzsehegyet építettek, és harminc ostromgépük éjjel-nappal okádta a követ. Eközben a várat a védők kőfalakkal és tornyokkal erősítették meg. A városban zavar támadt, a magyarok, [[franciák]], [[vallonok]] kincseiket elásták, híres lovaikat leszúrták, felgyújtották a külvárosokat ([[Kovácsi (Esztergom)|Kovácsit]], [[Örmény (Esztergom)|Örményt]], [[Szentkirály (Esztergom)|Szentkirályt]], [[Szentpál (Esztergom)|Szentpált]], [[Újfalu (Esztergom)|Újfalut]]) és a nagyszámú faházakat az előretörő tatárokkal szemben. Visszavonultak a kőből épült palotákig, amelyeket szintén megvívtak a tatárok. Egyedül az [[esztergomi vár]] állt ellen nekik, amelyet az [[Aragónia|aragóniai]] származású Bajóti Simon vezetésével kétezer számszeríjas védett sikerrel. Az ostrom során háromszáz esztergomi dáma díszruhában felvonult a kegyelemért, de a feldühödött tatárok egytől egyig lefejezték őket. Bár a következő évekből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része (akik a várba menekültek) megmaradt, és az újjáépítés, az új lakosok betelepítése is hamarosan megindult, a város mégis elveszítette országos vezető szerepét. Lakossága megcsappant.

Miután [[1704]]-re Rákóczi seregei csaknem az egész [[Dunántúl]]t felszabadították, körülzárták Esztergomot is. Mivel [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] 1704 tavaszán a [[dunántúl]]i hadműveleteket nem tudta összehangolni, a rácokkal előkészített szövetség meghiúsult, elmaradt Esztergom tervezett ostroma is. (A rácok már a 16. században megtelepedtek Esztergomban. Számuk az 1683-as ostromban leapadt. Lipót király szabadalomlevele következtében ismét nagy számban telepedtek le a városban.) Ekkor már csak 11 község tartozott Esztergom vármegye hatósága alá, a többi a kurucoké volt, míg Esztergom a császáriaké. A vár Bottyán ellensége, Kuckländer parancsnoksága alatt állt, a védők száma alig négyszáz embert tett ki. A kurucok feladata volt a vár elfoglalása, hogy biztosítsák az átjárást az országrészek között ([[Dunántúl]], [[Felvidék]]). [[Bottyán János]] (Vak Bottyán) és gróf [[Esterházy Antal]] egyesített seregei támadást intéztek a [[Víziváros (Esztergom)|Víziváros]] ellen, de kudarcot vallottak. Száz fős veszteség után kénytelenek voltak visszavonulni, miközben felgyújtották Szenttamásalja városrészt. [[1705]]–[[1706]] telén Rákóczi készült Esztergom visszavételére, amelyet a kurucok hónapok óta elzártak a külvilágtól. Folyton portyáztak, az élelmiszerellátást lehetetlenné tették a városban. Június–július hónapokban Rákóczi ÉrsekújváronÉrsekújvárban tartózkodott, és itt választotta ki az Esztergom ostromához használt ágyúkat és mozsarakat. A béketárgyalások miatt, csak [[augusztus 2.|augusztus 2-án]] indult a város ostromára, midőn 12 ezer főnyi lovas és gyalogos had táborozott a vár falai alatt. Rákóczi a Duna és a [[Garam]] összefolyásánál állította fel sátrát. Megkezdték a sáncásást, valamint 9-ére készültek el egy új híddal. A túloldalon [[Gyürky Pál]] gyalogos hadteste idegen lovassággal várta a támadásra szólító parancsot. Aznap még megindult a vár bombázása, méghozzá a Dunán keresztül, amire addig az ágyúk tökéletlensége miatt még senki sem vállalkozott. [[1706]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] a [[kurucok]] végül elfoglalták a várat hatheti ostrom után, Rákóczi pedig a [[Bakócz-kápolna|Bakócz-kápolnában]] hálaadó te deumot mondatott. A harcok közben a város körüli falvak mind elpusztultak. A [[Prímás-sziget]]en 2006 óta emléktábla jelzi, hogy Rákóczi hol pihent meg az ostrom után.

A [[második világháború]] alatt három hónapig tartó utóvédharcok színtere volt. A város ezalatt háromszor cserélt gazdát, és tizennégy légitámadás érte. 1944 karácsonyán elfoglalták a szovjet csapatok, a német ellentámadás 1945 január 7-én visszafoglalta. [[1945]]. február 19-20-án az amerikai légitámadás során két ház leégett. 87 ház súlyosan megsérült, 430 ház pedig kismértékben sérült meg. 81-en meghaltak, 38 súlyos és 98 könnyű sérülés volt.