„Szálasi-kormány” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Szálasi Ferenc nemzetvezetői esküje.jpg|jobbra|250px|bélyegkép|Szálasi Ferenc 1944. november 4-én délben a magyar országgyűlés két házának együttes ülésén a királyi várpalota fehér márványtermében a Szent Korona előtt nemzetvezetői esküt tesz]]

 

 

Szálasi megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát, amiben hét tárcát kapott a [[Nyilaskeresztes Párt]], hármat a [[Magyar Élet Pártja]], egyet a [[Nemzeti Szocialista Párt]] és a [[Magyar Megújulás Párt]], két miniszteri tisztet pedig tábornokok töltöttek be.<ref name="Mtöri460">Magyar Alkotmánytörténet, p. 460.</ref> A államfői tiszt megüresedésekor összehívandó Országtanács előtt letette esküjét, és ideiglenes államfői testület alakult Kormányzótanács néven. Ebben Beregfy képviselte a hadsereget, Csia a pártot, [[Rajniss Ferenc]] a szövetséges koalíciós pártokat.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=147}}</ref> A kormány első ülésére október 17-én került sor, itt elfogadták az 1945. január 1-ig elvégzendő feladatokat tartalmazó ''Országépítési terv''-et, többek között közigazgatási reformról, az ország teljes hadba állításáról stb.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=148}}</ref> Az Országtanács október 27-én elfogadta a kormányzói és a kormányfői jogkör egyesítést. Az ezután összehívott országgyűlésen a 372 tag közül csupán 55-en jelentek meg és november 3-án megszavazták Szálasinak a teljhatalmat és a ''nemzetvezető'' címet.<ref>Magyar Alkotmánytörténet, p. 458–459.</ref> November 16-án a Nyilaskeresztes Párt egyesült a koalíciós partnereivel, így ténylegesen egypártrendszer jött létre, amiben a hatalom Szálasinál koncentrálódott.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=150}}</ref>