„Karthauzi Szent Brúnó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, dupla írásjel javítása AWB |
|||
36. sor:
Brúnó [[Köln]]ben született rajnai nemes családból [[1032]] körül.<ref name=nagylex>Magyar nagylexikon, 4. kötet, 613–614. o.</ref> Szülővárosában, majd a [[reims]]i székesegyház iskolájában folytatott tanulmányokat.<ref name=nagylex/> Egy [[12. század]]i krónika kiemeli, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban.<ref name=dios>Diós, i. h.</ref> [[1056]]-ban<ref name=dios/> vagy [[1057]]-ben<ref name=nagylex/> lett [[kanonok]] Reimsben, később pedig a székesegyház iskolájának vezetését bízták rá. [[1075]]-től érseki kancellár. Támogatta [[VII. Gergely pápa]] egyházreformtörekvéseit, majd – mivel idővel nézeteltérése támadt az erkölcstelen életű Manassé reimsi érsekkel<ref name=dios/> – [[1081]]-ben<ref name=dios/> visszavonult a világi élettől [[Séche-Fontain]]-ba, [[Molesme]]-i [[Szent Róbert]] közelébe.<ref name=dios/> Később hat társával (négy pap és két laikus testvér<ref name=dios/>) [[Grenoble]]-ba költözött. Onnan [[Grenoble-i Szent Hugó]] [[1084]]-ben a [[Chartreuse]] (lat. Carthusia) nevű lakatlan völgybe irányította.<ref name=nagylex/>
Az 1175 méter magasságban fekvő, hideg és nedves éghajlatú völgyet magas, zordon hegyek vették körül. A kis csoport hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. Nem gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson, csak azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytassák. A remeték – jóllehet egymás közelében éltek, közös épületük, kolostoruk is volt – életmódjuk mégis lényegesen különbözött a fonte-avellanói vagy kamalduli, s még inkább a bencés kolostorok életformájától.<ref name=dios/>
[[1089]]–[[1090]]-ben Brúnó egykori tanítványa, [[II. Orbán pápa]] Itáliába hívta mesterét.<ref name=nagylex/> A remete nem érezte jól magát a világvárosban, és visszakívánkozott a karthauzi völgybe, vagy legalább Rómában akart remeteként élni. Ez utóbbi törekvését támogatta pápa, és rendelkezésére bocsátotta a város egy csendes területét: [[Diocletianus római császár]] egykori [[terma (fürdő)|thermá]]it (ma ezen a helyen áll a [[Santa Maria degli Angeli]]-bazilika). Brúnónak azonban rövid ittartózkodás után a pápával együtt menekülnie kellett Dél-Itália felé, mert az ellenpápa hívei az életüket veszélyeztették.<ref name=dios/>
[[1091]]-ben Brúnó tehát [[Calabria|Kalábriá]]ban telepedett le, ugyanakkor nem fogadta el a neki felajánlott [[reggio]]i érsekséget.<ref name=nagylex/> Ehelyett itt is alapított egy remeteséget [[Santa Maria della Torre]] néven, és ott fejezte be az életét [[1101]]-ben. [[1193]]-ban a kalábriai remeteséget feloszlatták, Brúnó testét pedig a nem messze lévő – ugyancsak Brúnó által alapított – Szent István-kolostor templomába szállították át. Bár több középkori szenthez hasonlóan hivatalosan nem kanonizálták,<ref name=puskely>Puskely, i. m., 543. o.</ref>
Brúnó közösségéből alakult ki a [[bencés rend|bencés]] regulát szigorúan követő remeterendet, mely később [[kartauzi rend]] néven vált ismertté.<ref name=nagylex/>
| |||