A csaknem asztalsimaságú vidéket egykor hatalmas mocsár- és lápfoltokkal átszőtt erdőtakaró borította. Ez az eredeti növénytakaró a vízrendezéseknek és mocsárlecsapolásoknak köszönhetően kisebb darabokra szakadt. Mai képe azonban – eltérően az [[Alföld]] más részeitől- még mindig igen hasonlatos a hajdanihoz. E mozaikok megőrzésére alakult [[1982]]-ben 23 136 hektáron a [[tájvédelmi körzet]].
A Szatmár-Beregi tájon két vulkáni kúppal is találkozhatunk. Az egyik a [[Barabás (település)|Barabás]] melletti [[Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület|Kaszonyi-hegy]], a másik a [[Tarpai-Nagyhegy]] vulkáni kúpja. A beregi tőzegmohás lápok ([[Bábtava]], [[NyírestóNyíres-tó]], [[Zsid-tó]]) a hazai természetvédelem kiemelt fontosságú objektumai, mivel nagyon speciális mikroklimatikus viszonyok szükségeltettek létrejöttükhöz a magyar [[Alföld]]ön. A [[Tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai|tőzegmohás lápok]] között a [[Nyíres-tó]], amely [[Dagadólápok semlyéktársulásai és átmeneti lápok|dagadóláp]], unikális értéket képvisel hazánkban, mivel egész Közép-Európában ennek az élőhelynek ez a legdélebbi alföldi előfordulása. A [[Bockereki-erdő]] a benne lévő vizes élőhelyekkel, és a hozzá kapcsolódó fáslegelővel együtt szintén kiemelkedő értékű élőhelyegyüttes. A Közép-Beregi sík igen változatos és izgalmas képet nyújt az arra járóknak. A tájat a történelmi időkben főként a víz (a [[Tisza]] és mellékfolyói) formálta, majdnem teljes területét erdő borította, ami lápokkal, mocsarakkal, rétekkel mozaikolt. Alkalmazkodva a helyi adottságokhoz az emberek főként extenzív mezőgazdálkodással foglalkoztak. A [[18. század]]ban azonban elkezdődött a természeti javak intenzívebb hasznosítása, melynek eredményeképp megritkultak és feldarabolódtak az erdők, a vizes élőhelyek is kisebb területre szorultak vissza. Mindezek ellenére a terület napjainkban is gazdag védendő természeti értékekben.
