Főmenü megnyitása

Módosítások

Forrás: http://www.achtungpanzer.com/panzerkampfwagen-iii.htm
 
=== Futómű ===
A Porsche-féle változat futóműterve teljes mértékben (a hossztorziós felfüggesztést leszámítva) a ''VK6501''Panzer futóművénekIII átvétele,Famo míg(Famo acég) Henschel-változatáltal szinténkifejlesztett ennekfutóművét alapjánkapta, deamelyet módosítottkorábban kivitelben készült. A ''VK6501'' futóműterveit viszontmár a zsákmányolt T–34-esnémet szovjetfélhernyók harckocsiis mintájára készítették. Ez utóbbi amerikai licencként az [[M1928 Christie/T3]] révén került a Szovjetunióbahasználtak, éscsak eredetileg ''[[J. Walter Christie]]'' álmodta meg. A ''Christie-féle'' futóművek híresek voltak jó teljesítményükről. Jellemzőjük a közepes méretű, egyenként felfüggesztett futógörgő-sor, amely felül támasztó/vezetőgörgők alkalmazása nélkül vezeti a láncot vissza. A nagyobb harckocsikhoz azonban a rugózást és a csillapítást át kellett dolgozni, és ezt akisebb Szovjetunióbangörgő megtettékátmérővel. A Tigrisnél keresztirányban elhelyezett torziós rugókra függesztett lengőkarok vették fel a terep-egyenetlenségeket.
 
A Henschel-féle Tigris harckocsin a futóművet kissé átalakították. A futómű oldalanként nyolc tengelyen 4×3 darab és 4×2 darab (összesen 40 db), 800&nbsp;mm átmérőjű futógörgőből állt, melyek elhelyezését az ''átlapolt'' fogalommal írják le. Ez azt jelenti, hogy a kerekek felváltva páronként egymásba illeszkedtek, fedték egymást. A futógörgőket az egy-egy tengelyen elhelyezett páronként egy-egy torziós rugóra függesztették. Ez a megoldás kiváló, sima gördülést adott a harckocsinak, de nagy ára volt, mert tábori körülmények között a futógörgők javítása és cseréje nehézkes volt,<ref group=j >Egy belső futógörgő cseréjéhez öt darab másikat kellett leszedni!</ref> ezenkívül a görgők közé tapadó sár – főleg fagyban – akár meg is béníthatta a harckocsit, szorulás esetén a visszafutó-lánctámasztó görgők hiánya miatt a lánchajtókerék fogait átugorhatták a lánctagok lyukai, mozdíthatatlanul beszorítva a futóművet. Az ilyen szorulás esetén a hátsó visszafordító-láncfeszítő kerék lazítása sem volt lehetséges, és a lánctagokat összetartó csapszeget sem lehetett kivenni. Végső megoldást ebben az esetben csak a beszorult lánctag kirobbantása jelentette.
* Az adatok 30°-os becsapódási szög mellett értendők, a '''m/mm''' adatok a különböző távolságokon elért páncélátütő képességet jelentik. (Az értékeket érdemes összevetni a [[Panzerkampfwagen V|Párduc]] lövegének teljesítményével.)
 
A [[volfrám-karbid]] (vídia)-magvas<ref group="f ">Michael Green, James D. Brown, Tiger Tanks at War, Zenith Press, Minneapolis, 2008. 67. o. ISBN 978-0-7603-3112-5</ref> páncéltörő lőszerből mindig kevés állt rendelkezésre, sok esetben ebből csak négy darabot engedélyeztek, és felhasználásuk csak a legnehezebben leküzdhető célok ellen volt megengedett. A maradék tárolóhelyet körülbelül fele-fele arányban töltötték fel PzGr 39 és SprGr gránátokkal. A harckocsik kezelőszemélyzete sokszor bővítette másodlagos kapacitásokkal a lőszerjavadalmazást, ezért előfordult olyan Tigris is, amelybe 120 darab lőszert tudtak bemálházni.
 
====== Pzgr 39 ======
Névtelen felhasználó