|
== Pályafutása ==
Mike Hailwood (ejtsd: májk hélvud) minden idők egyik legnagyobb motorversenyzője volt, eredményei egyedülállóak és megismételhetetlenek. Amikor motorról négy kerékre váltott, autóversenyző társai Mike the Bike, azaz Bringás Miki néven fogadták maguk közé.
[[Anglia]] - [[1959]]. Még eleven emlék az angol nagyágyú, a hatszoros világbajnok [[Geoffrey Duke]] tündöklése, és szinte tapsolni sem volt még idejük a briteknek másik üstökösük, [[John Surtees]] hét vb győzelméhez, máris új, addig ismeretlen nevet kürtölt szét [[Európa]] sportsajtója. Mike Hailwood, az akkor 20 éves fenegyerek, Anglia történetében először és mindmáig meg nem ismételt bravúrral jegyezte be nevét a nagykönyvbe: a bajnokság minden szóló kategóriáját megnyerte, ráadásul a 250-esben a maximálisan elérhető pontszámmal.
A vadregényes [[Man]] szigetet különös nimbusz övezi az [[1907]] óta minden évben megrendezett s mindmáig a legnagyobb tömegeket megmozgató [[Isle of Man TT]] révén. Aki itt győz, az különleges megbecsülést vív ki, hiszen a feladat sem mindennapi. A 60,4 km hosszú körpálya vonalvezetése még akkor alakult ki, amikor lovak és hintók jártak a sziget zegzugain. Később a girbe-gurba földút csupán szilárd burkolatot kapott, de a több mint 130 kanyarral tarkított, 400 m szintkülönbségű pálya továbbra is falvakon, szűk hidakon vezeti át a jobb sorsra érdemes versenyzőt. A rafinált dobbantók és a tíz méteres repülések után éles kanyarok, lejtők követik egymást, s mindehhez társul a szélsőséges időjárás. Nos, 1959-ben a Man sziget csodát látott: a zöldfülű motoros nem kevesebb, mint négy kategóriában állt rajthoz, s csupán a 350-ben esett ki a vezető helyről motorhiba miatt. A 125, 250 és 500-as géposztály elsője: Mike Hailwood.
[[1962]]-ben már a világ legjobb motorján, az MV Agustán hasal; dönti a pályarekordokat, aratja a vb-címeket. Még ebben az évben fantasztikus pályarekorddal győz az Ulster GP-n, lesöpri ellenfeleit a Dutch-TT-n, és további négy GP győzelmével a Királyok Versenyében, - 500 cm3-ben - vb győzelemmel hálálja meg a csapattulajdonos Domenico gróf gondoskodását.
Miután az Augusta csapattal sikert sikerre halmozott, visszament a [[Honda]] istállóhoz, és nyert újabb négy világbajnoki címet. [[1967]]-ben nagy riválisát, [[Giacomo Agostini]]t legyőzve 12. alkalommal is diadalmaskodott a [[Isle of Man TT]]-én. A következő években kezdett el az autóversenyzéssel is foglalkozni, igaz korábban [[1963]]-ban, és [[1965]]-ben már indult [[Formula-1]]-es versenyeken. Az [[1969]]-es [[Le Mans-i 24 órás autóverseny]]en harmadik lett. [[1971]]-ben visszatért a motorok világához, és bár az ottani sikereit nem tudta megismételni, 50 [[Formula-1]]-es futamon is rajthoz állt, többek közt a [[Lotus F1]] és a [[McLaren]] színeiben.
|
