„Zenei antropológia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
másolmány
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Kultúra'''
{{jogsértő|http://www.matud.iif.hu/06jul/07.html http://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/zenekor.htm}}
<!--Az emberi [[kultúra]] jelenségeinek tudatos reflexiója és vizsgálata a kultúrával egykorú. Különösen a hang és a hangkeltő eszközök használatát tudatosította az ember igen korán, mert antropológiai-[[Kulturális antropológia|kulturális]] és transzcendens jelértéke mellett hamar felismerte fizikai meghatározottságát és kulturális-esztétikai rendszerképző képességét: a hangrendszerek mint „kompetenciák” és a zenélés mint „[[Performansz|performance]]” a hajvágásnál hasonlíthatatlanul szervezettebb jelrendszerei a kultúráknak. Az a meggyőződés, hogy a zene (pontosabban szólva: a hangrendszer) és a társadalmi rend, a zene és a világrend azonos törvényeknek engedelmeskedik, sokszor változtatta ugyan formáját, de mély szimbolikus tartalmát megőrizte az ókori Kínától [[Platón]]<nowiki/>on át [[Hermann Hesse|Hermann Hess]]<nowiki/>éig.
 
<!--Az emberi [[kultúra]] mindennapi jelenségeinek tudatoskérdésére reflexiójaa vizsgálatok és vizsgálataválaszok a kultúrával egykorúegyidősek. KülönösenLegfőképpen a hang és a hangkeltő eszközökeszközökkel használatátkezdődtek, tudatosítottamelyeket az ember igena korán,legkorábban elkezdett tudatosan használni. A merthanghasználat antropológiai-[[Kulturális antropológia|kulturális]] és transzcendens jelértéke mellett hamar felismerte fizikai meghatározottságát és kulturális-esztétikai rendszerképző képességét: a hangrendszerek mint „kompetenciák”eszközhasználat képessége és a zenélés mint „[[Performansz|performance]]” aszervezett hajvágásnál hasonlíthatatlanul szervezettebb jelrendszerei a kultúráknakjelrendszer. Az a meggyőződés, hogy a zene (pontosabban szólva: a hangrendszer) és a társadalmi rend, aA zene és a világrend azonos törvényeknek engedelmeskedik, sokszor változtatta ugyan formáját, de mély szimbolikus tartalmát megőrizte az ókori Kínától [[Platón]]<nowiki/>on át [[Hermann Hesse|Hermann Hess]]<nowiki/>éig.
''A zenetörténet a kultúrtörténetnek az a része, amely a múlt zenei eseményeinek és szereplőinek, műveknek és műfajoknak időrendben történő rendezésével foglalkozik. A tudomány - az emberiség fejlődését és a művészetek történetét nagy korszakokra osztja. A fejlődés gyökerei a múltba nyúlik vissza, megismerése jelenünket és jövőnket is formálja. Az egyes művészeti korok határvonalait célszerű kijelölni, hogy az ismereteket könnyen felidézhető rendszerbe lehessen foglalni. A művészeti korok zenei stílusait  kívánom itt bemutatni.''
 
''A hang és a zenetörténet a kultúrtörténetnekkultúra történetének az a része, amelyamelyik a múlt zenei eseményeinek és szereplőinek, művekneka műveikkel és műfajoknakműfajainak időrendbenidőrendbe történő rendezésével foglalkozik. A tudomány - azAz emberiség fejlődését és a művészetek történetéttudomány nagy korszakokra osztja. A fejlődés gyökerei mindig a múltba nyúliknyúlnak vissza, megismerésemegismerésének következménye hogy a jelenünket és jövőnket is formálja. Az egyes művészeti korok határvonalait célszerű kijelölni, hogy az ismereteket könnyen felidézhető rendszerbe lehessen foglalni. A művészeti korok zenei stílusait  kívánom itt bemutatni.''
A primitív népeknél - [[Charles Darwin|Darwin]] szerint - az ének az állathangok utánzásával kezdődött. Mások, a munkaritmust tartották a zene forrásának. Az ókor kezdete az ősközösségi viszonyok felbomlására tehető, határköve pedig a római birodalom bukása (476). A zenének nagy szerepe volt az ókori kultúrák művészetében. Ezt a különféle képzőművészeti alkotások és a fennmaradt írásos emlékek is igazolják. Az ókorban a zene és a költészet szorosan összefonódott, együvé tartozott.
 
A korai primitív népeknél - [[Charles Darwin|Darwin]] szerint - az ének avagy a hangok használata az állathangok utánzásával kezdődött. Mások, a munkaritmust tartották a zene forrásának. Az ókor kezdete az ősközösségi viszonyok felbomlására tehető az ókor kezdete, határköve pedig a római birodalom bukása (476). AAz zenénekókori kultúrák művészetében nagy szerepe volt aza ókori kultúrák művészetébenzenének. Ezt a különféle képzőművészeti alkotások és a fennmaradt írásos emlékek is igazolják. Az ókorban a zene és a költészet szorosan összefonódott, együvé tartozott.
A világ zenekultúrái közül a legrégebbi a kínai. Igen fejlett volt a zeneelmélete. India zenekultúrájának kezdeteiről nincsenek források, az azonban már bizonyított, hogy hétfokú hangsoruk is volt, és sajátos csúszkáló kromatikájuk (7 hang negyedhangokra oszlott az oktáv keretein belül). A perzsa-arab zenevilágra erős hatással volt az asszír-babiloni zene. Az i. sz. 7. századi arab hódítás a két nép kölcsönös kulturális érintkezését hozta magával. Dárius király udvarában nagy létszámú zenekarok és tánckarok szerepeltek. Az arabok honosították meg Európában a lantot. Az asszír-babiloni zene első emléke egy agyagtábla, amely az ó babiloni himnusz töredékeit őrzi. A zsidók zenéje főként templomi énekeket, himnuszokat, zsoltárokat, győzelmi dalokat, köszöntőket és siratókat foglalt magába. Fekete-Afrikában a földrajzi és a helyi társadalmi viszonyok eredményeképp alakultak ki az úgynevezett beszélő dobok. A beszélő dobok az emberi beszéd intonációját, hangmagasságát és ritmusát utánozzák, amelyet láncban alkalmazva nagy távolság áthidalását tették lehetővé az üzenetek továbbítására. A dob hangmagassága többféleképp változtatható és ritmikája tág lehetőségeket biztosít. Talán a legismertebb beszélő dob a ghánai akan nyelvű népcsoportoknál használt atumpan lábas dob.
 
'''Eredetei-forrásai'''
A görög világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori világ közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene itt alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából, ezenkívül foglalkozik a zenének a társadalomban betöltött szerepével és hatásával is. A görögök szerint a zene isteni eredetű (a zene istene: Orfeusz), és nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is. Az egyik legrégebbi emlék i. sz. előtti 5. századból való. Részlet Pindarosz ódájából:
 
A világkínai zenekultúráizenei közülkultúra a legrégebbivilágon a kínailegrégebbi. IgenMár a korai időkben igen fejlett volt a zeneelmélete.zenei módszereik ellentétben az India zenekultúrájánakzenekultúrával kezdeteirőlmelyekről nincsenek információk/ források, aza azonban márkezdeteiről. Viszont az bizonyított, hogy hétfokú hangsoruk is volt, és sajátos csúszkáló kromatikájuk (7 hang negyedhangokra oszlott az oktáv keretein belül). A perzsa-arab zenevilágra erős hatással volt az asszír-babiloni zene. Az i. sz. 7. századi arab hódítás a két nép kölcsönös kulturális érintkezését hozta magával. Dárius király udvarában nagy létszámú zenekarok és tánckarok szerepeltek. Az arabok honosították meg Európában a lantot. Az asszír-babiloni zene első emléke egy agyagtábla, amely az ó babiloni himnusz töredékeit őrzi. A zsidók zenéje főként templomi énekeket, himnuszokat, zsoltárokat, győzelmi dalokat, köszöntőket és siratókat foglalt magába. Fekete-Afrikában a földrajzi és a helyi társadalmi viszonyok eredményeképp alakultak ki az úgynevezett beszélő dobok. A beszélő dobok az emberi beszéd intonációját, hangmagasságát és ritmusát utánozzák, amelyet láncban alkalmazva nagy távolság áthidalását tették lehetővé az üzenetek továbbítására. A dob hangmagassága többféleképp változtatható és ritmikája tág lehetőségeket biztosít. Talán a legismertebb beszélő dob a ghánai akan nyelvű népcsoportoknál használt atumpan lábas dob.
Apollón Zeusz főistennek és Létó titanisznak a fia volt, a napfény, a rend és a harmónia istene. Héthúrú lantja a természet rendjét és az ezzel összhangban élő ember belső harmóniáját is szimbolizálja. Apollón a Múzsák vezetője, a művészetek pártfogója, a szépséget alkotó ember ihletője. Egy mítosz szerint, miután "messzire nyilazó Napként" legyőzte Tüphónt, a Delphoi környékét rettegésben tartó sárkánykígyót, megtisztult a Tempé völgyében, és megalapította delphoi jósdáját, ahol többek között két ismert tanács fogadta a keresőt: "Semmit se vigyél túlzásba!" és "Ismerd meg önmagad!". Apollón gyógyító erejéről is híres volt, zenéjével képes volt visszaállítani az elveszett testi-lelki egyensúlyt, amelyből az egészség fakad. Az italáldozatot bemutató görög isten egyik állandó szimbólumával, a héthúrú lanttal a kezében látható a képen, amely eredetileg egy i. e. 5. századból származó ivóserleg belsejét díszítette. A serleg a görögországi Delphoi Múzeumban látható. A görög dalok líra kíséretéről mondjuk a dalszerű költészetet máig "lírai" költészetnek.
 
A görögzene világbanlegnagyobb szerepe a legnagyobb agörög zenevilágban szerepevolt az összes többi ókori világ közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene itt alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából, ezenkívül foglalkozik a zenének a társadalomban betöltött szerepével és hatásával is. A görögök szerint a zene isteni eredetű (a zene istene: Orfeusz), és nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is. Az egyik legrégebbi emlék i. sz. előtti 5. századból való. Részlet Pindarosz ódájából:
 
A [[Nílus]] - parti Egyiptom virágzó zenei életét bizonyítják a meglévő leletek. A lanthoz hasonló hangszer neve - replica, régen lyra-nak hívták. Az Újbirodalomban a hárfák csoportja közkedvelt volt, a 10-12 húros álló-, a vállhárfa, a sarló alakú, kis méretű kézi hárfa, de alkottak óriás hárfát is papok számára. A vallásos szertartások, ünnepélyek, különböző társadalmi események mind megannyi lehetőséget és alkalmat adtak a zenélésre. Az államot vezető papság azonban erős befolyást gyakorolt a zenére, ebből következett a régi hagyományokhoz való merev ragaszkodás.
 
Az [[ókori Róma]] életében is közkedvelt volt a zene, nem szégyelltek tanulni a görögöktől. A rómaiak átvették a görögök zeneelméletét, hangszereiket, zenetanítóik rendszerint görög rabszolgákból kerültek ki. Főbb hangszereiket nézve, kimutatható az etruszk hatás. Nagyon kedvelték a hidraulisz, azaz víziorgona hangját, világi zene előadására használták. A vallási szertartások alatt a hangszeres zenét tiltották. A zene a római társadalmi élet fontos tényezője volt, lakomákon, szórakozás közben, népünnepélyeken, például császári diadalmenetek alkalmával. Magyarországon található az ókori római zene egyik világhírű régészeti lelete. A mai Óbuda területéről került elő, ami régen az Aquincum nevet viselte, és egy víziorgonáról van szó, (neve azt jelenti, hogy a víz nyomása jutatta a levegőt a sípokba). A lelet a római kori tűzoltólaktanya pincéjéből került elő, ahová a tűzvészkor szakadt be. Az oldalán tábla is volt, innen tudjuk, hogy Kr. u. 228-ban ajándékozta a tűzoltóegyleti tagoknak a parancsnokuk. Sok alkatrésze elégett, vagy megolvadt a tűzben, mégis sikerült újraalkotni és egy megszólaltatható másolat is készült. 1931-ben találták meg, talán a legteljesebben fennmaradt víziorgona a világon.-->