„Szavanna (macskafajta)” változatai közötti eltérés

A '''szavanna macska''' az afrikai [[szervál]] és különböző [[Macska|házimacska]] fajták ([[egyiptomi maúmau]], sziámi, szerengeti - sőt, egy másik hibrid, a [[bengáli macska]]) keresztezéseként létrehozott [[Hibrid (biológia)|hibrid]] fajta.

Először egy amerikai bengáli tenyésztő, Judee Frank tenyésztette ki, 1986. április 7-én született meg az első szavanna macska, egy hím szervál és egy [[sziámi cicamacska]] gyermekeként: a neve Savannah lett (innen származik a fajta neve). A TICA (The International Cat Association) 2001-ben fogadta el a fajtát és annak standardjait, versenyeztethetőként azonban csak 2012 májusában regisztrálták.

:F1: 50-99.99%

:F2: 25-49.99%

:F3: 12.5-24.99%

:F4: 6.25-12.49%

:F5: 3.12-6.24%

:F6: 1.56-3.11%

A TICA által alkalmazott másik besorolási rendszer az "A, B, C, SBT" besorolás. Ahol a két szülő különböző fajtából származik (természetesen csak a fajta-csoporton belüli keresztezések megengedettek), ott az utód "A" besorolású fajtamacska, ahol a szülők azonos fajtából származnak ugyan, de a négy nagyszülő között van legalább egy más fajtájú, ott az utód "B" besorolású fajtamacska lesz, és így tovább. Így például minden F1-es szavanna törvényszerűen "A" besorolású, "SBT" besorolásút legkorábban az F4-es generációban találhatunk - ám előfordulhat "A" besorolású fajtamacska akár az F8-asok között is (egy F7-es szavanna és egy egyiptomi maúmau keresztezése esetén például). Versenyeken csak az SBT besorolású macskák indulhatnak (ahol a felmenők között a dédszülők generációjáig visszamenőleg nincs más fajta).

A zajt, tömeget, stresszt (például gazdájuk nélkülözését) megszenvedik. Ilyen helyzetekben könnyen megijednek, és bár igaz, hogy ijedtükben támadhatnak, ez akkor történik, ha idegenek akaratuk ellenére meg akarják érinteni, sarokba akarják szorítani, esetleg le akarják fogni az állatot. Ilyen esetekben egy [[Macska|házimacska]] is támadhat. A társállatként, helyesen tartott szavannák vad ősének öröksége megszelídítő gazdájukhoz való ragaszkodásukban, vad külsejükben és jó atlétikai képességeikben, nagy mozgásigényükben, erős vadászösztönükben ([[Egérfélék|egerekre]], rovarokra[[rovarok]]ra, madarakra[[madarak]]ra vadásznak, nem emberekre), zsúfoltság esetén területük fokozott jelölésében, ijedtség, zavartság esetén pedig az étel visszautasításában, rejtőzködő, visszahúzódó viselkedésben nyilvánul meg, nem támadó magatartásban.