„Sacrosanctum Concilium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
30. sor:
{{idézet2|A Szentséges Zsinat, mivel azt a célt tűzte maga elé, hogy a keresztény életet a hívőkben napról napra gyarapítja, a változásnak alávetett intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a Krisztusban hívők egységét előmozdíthatja, támogatja; és mindazt, ami mindenkinek az Egyház ölébe való meghívására szolgál, megerősíti, különleges feladatának tekinti a liturgia megújítását és ápolását is.}}
==A liturgia nyelve==
A Sacrosanctum Concilium konstitúció több évszázad után több újítást is bevezetett a liturgiába, ennek egyik legfontosabb pontja, hogy engedélyezte a szertartásokon a népnyelv használatát. Többen tévesen úgy gondolják, hogy a zsinat ezen dokumentuma eltörölte a latin nyelv használatát, de a konstitúció 36. 1. § szakasza az alábbiak szerint rendelkezik: "A latin nyelv használatát, a részleges jog érvényben maradása mellett a latin szertartásokban meg kell tartani."
Ugyanezen szakasz 2. pontja szerint: "Mivel azonban mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatásában, mind a liturgia más területein gyakran nagyon hasznos lehet a nép számára anyanyelvének használata, nagyobb teret kell számára biztosítani." E pont alapján mint megengedett terjedt el, s mára szinte teljes egészében vette át az egyházi gyakorlat a népnyelv használatát.
==Laikusok részvétele a liturgiában==
A zsinat külön fontosságot tulajdonított annak, s ez a tétel ebben a konstitúcióban is megjelenik, hogy a világi hívőket minél inkább bevonják a liturgiába. Ez külön előrelépésnek tekinthető figyelembe véve az előző évszázadok gyakorlati elkülönülését, miszerint miközben a pap végezte a szertartást, addig a hívek a saját imájukat végezték, néha odatekintve a távol lévő oltárra.
{{idézet2|Az Anyaszentegyház nagyon kívánja, hogy az összes híveket vezessék rá a liturgikus ünneplésen való teljes, tudatos és tevékeny részvételre, melyet magának a liturgiának a természete követel, s melyre a keresztény nép mint "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép" (1Pt 2,9; vö. 2,4--5) a keresztségből eredően jogosult és kötelezett.}}
==Összegzés==
| |||