„Táltos” változatai közötti eltérés

A legtöbb ismeretünk a táltosról [[Ipolyi Arnold]] római katolikus paptól származik, aki összegyűjtötte a népi hiedelmeket ''Magyar mitológia'' (1854) c. könyvében. Ezek szerint a táltos már a magzati korban közvetlen kapcsolatban van a Jóistennel, itt kapja meg azt a „többletet”, ami születéskor fizikailag a többlet fogat vagy többlet ujjat jelent (vagy bármilyen többlet csontot). Sorsát az [[Isten]] eleve elrendelte, valamilyen célja van az életben, ez általában vagy a világ vagy a nemzet megmentése, fizikai vagy lelki értelemben. Táltos lehetett férfi vagy nő is, bárki, hiszen nem az emberek választották vagy oktatták, hanem úgy született. A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége. Ha ebben a korban eltűnt a háztól, „elvitték a táltosok”. A táltosság nem tanulható, s nem tanítható. Elhívás alapján történik, a sámán és a táltos között az a különbség, hogy táltosnak születik valaki, elrévüléséhez semmiféle szert nem használ, míg a sámánnak ehhez valamilyen tudatmódosító szerre van szüksége. Magyarországon, illetve a magyaroknál soha nem volt sámán, vagy sámánizmus.

Érdekes adalék, hogy néphitünka szerintkereszténység hatására legendák [[Jézus Krisztus]]<nowiki/>t az ''égi táltos néven emlegetik.''. <ref>Bosnyák Sándor gyűjtése</ref> Szent László királyunkat gyakran emlegették mint „táltos király”-t, táltos lovának a neve „Szög” volt.