„Milloss Aurél” változatai közötti eltérés

Milloss a római Királyi Operaházban vezető táncosi ás koreográfusi posztra kapott szerződést. Az 1938-39-es évadban (számos operai táncbetét mellett) [[A háromszögletű kalap]] és a [[Coppélia]] saját verzióit is elkészítette. Ez utóbbiban Coppélius szerepét maga Milloss táncolta. Ezen kívül még a következő zeneművekre készített koreográfiát: La Boutique Fantasque ([[Gioachino Rossini]] muzsikájára), Antik táncok és áriák ([[Ottorino Resphigi]] zenéjére), A korsó ( [[Jean Börlin]] koreográfiájának felújítása, zene: [[Alfredo Casella]]). Milloss az 1939-40-es évadban a Jókedvű asszonyok című balett saját verzióját készítette el, majd [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov]] Aranykakas operájára koreografált egy balettet. A következő évadban (1940-1941) [[Igor Stravinsky]] A katona története című zenéjére komponált táncokat ([[Renato Guttuso]] díszleteivel.) A La Camera de Disegni balletjének szövegkönyvét maga Milloss alkotta meg: a műben egy kislány színes rajzai kelnek életre. (A díszleteket [[Orfeo Tamburi]] festőművész tervezte.) 1940-ben vitte színpadra [[Salvatore Vigano]] Prométheusz teremtményei című művének átiratát. 1941-ben a [[Tavaszi áldozat]] (zene: [[Igor Stravinsky]], Róma, 1941) saját verzióját alkotta meg, majd a saját Apollon Musagete változatát készítette el. ([[Anton Giulio Bragaglia]] futurista festő díszleteivel.) 1942-ben külföldi turnéra ment a társulattal (Bécs, Berlin). A repertoáron – több új darab mellett (Például Salome szólója [[Richard Strauss]] [[Salome (opera)]] című muzsikájára.) – a nácik által betiltott zeneszerzők művek ([[Igor Stravinsky]]: [[Petruska]], [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin]]: [[Polovec táncok]]) is szerepeltek, ezért ezeknek az előadását a nácik először nem engedélyezték. Erre válaszul Milloss lemondta a turnét. [[Benito Mussolini]] magához rendelte a koreográfust, ahol Milloss éles bírálattal illette a náci Németországot. A darabnémetországi előadásátturnén végül engedélyezték a Milloss által összeállított programot. 1942-ben Milloss megalkotta a La Tarantola (Róma, 1942) című balettjét [[Giuseppe Piccioli]] zenéjére és [[Enrico Prampolini]] futurista festő díszleteivel. 1942-ben a milánói Scalában két modern balettjét mutatták be. Október 12-én került sor [[A csodálatos mandarin]] táncdráma bemutatójára [[Ferencsik János]] vezényletével. A mű főszerepét maga Milloss táncolta és óriási sikert aratott (díszlet: [[Enrico Prampolini]]). Ugyanekkor egy másik Milloss művet is műsorra tűztek: [[Leonide Massine]] [[Amphión]] koreográfiájának Milloss általi variációját (Zene: [[Arthur Honegger]]) Ezt követően Rómában a Halottak kórusa című expresszonista stílusú balettje került bemutatásra (zene: [[Goffredo Petrassi]], diszlet: [[Mario Mafai]], Róma, 1942). Az 1943-as évadban tovább folytatta a koreografálást. A Bécsi vigasság (zene: [[Johann Strauss, id.]]) témájául a Habsburg-kori Bécset választotta. A [[Werner Egk]] művéből ([[Joan von Zarissa]], Róma, 1943) készült középkori hangulatú művének címszerepét maga táncolta el. Az [[Publius Ovidius Naso]] verseit idéző kompozíciója, Az álomrózsa (zene:[[Alfredo Casella]]: Paganiniana és egyéb művek, díszlet: [[Filippo De Pisis]]) szintén ennek az időszaknak a terméke volt. 1943. április 30-án mutatták be Rómában a Scarlattiana (zene:[[Alfredo Casella]], díszlet: [[Gino Severini]]) és a Capricci alla Stravinsky (díszlet: [[Toti Scialoja]], Róma, 1943) című művét. Ez utóbbi ironikus szövegkönyvét Milloss maga írta és a porondmester szerepét is ő táncolta. 1944-ben került bemutatásra a táncőrületet felidéző [[Bolero]], majd a [[Don Juan]]. 1944. szeptemberében a szövetséges csapatok felszabadítják Rómát, Milloss novemberben már ismét új művekkel jelentkezett: Örök sziget (zene: [[Johann Sebastian Bach]], Róma, 1945), Hallucinációk (zene: [[Fernando Previtali]],díszlet: [[Mario Mafai]]), Kis semmiségek (zene: [[Wolfgang Amadeus Mozart]], díszlet: [[Dario Cecchi]]). [[Alexandre Dumas (író, 1824–1895)]] híres regényéből A kaméliás hölgyből szintét balettet készített (zene: [[Roman Vlad]], díszlet: [[Leonor Fini]], Róma, 1945).