„Edény” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
Partmoso (vitalap | szerkesztései)
Átfogalmazás. ÉKSZ, 1975. ISBN 963 050731 5; Idegen szavak szótára 1978. ISBN 963 05 1530 X
1. sor:
 
{{korr}}
:''Ez a cikk az eszközről szól, a botanikai fogalmat lásd itt: [[Edény (botanika)]]
 
Az '''edény''' – szilárd anyagú üreges tárgy: folyadék, és a folyadékhoz hasonlóan meríthető és tölthető, szemes vagy darabos tárgy tárolására, használatára. Készülhet: fából, kőből, bőrből, fémből, égetett agyagból, porcelánból, üvegből, műanyagból, vízálló papírból, lakkozott szövetből. Formája hengeres. Főformák: a hordó, a merítő, a töltő (tölcsér) és önt[öz]ő edény. Kiegészítő: a talp, láb, [bogrács]állvány; a fül, a nyél, szár, fogó; födél, a csap.
Az '''edény''' az a készítmény, mely [[folyadék]], és a folyadékhoz hasonlóan meríthető és tölthető, szemes vagy darabos tárgyak befogadására szolgál. Készülhet mindenféle anyagból: fából, [[Kőzet|kő]]ből, [[Bőr (anyag)|bőrből]], bármilyen [[Fémek|fém]]ből, [[agyag]]ból, [[üveg]]ből stb. Formára nézve a legrégibb időtől fogva gömbölyded. E formának oka a célszerűség. A cseppfolyós testek önmaguktól mindig gömbölyű alakot öltenek. Az edények a célszerűségből származó e formáját újabb anyagok és újabb találmányok sem változtatták meg. Midőn üvegből és fémből készítettek edényt, mesterséges eljárást kellett feltalálni, hogy megőriztessék a gömbölyded forma. Sőt a [[Fa (anyag)|fa]], ugyszólván anyagi sajátsága ellenére, szintén kénytelen e követelményhez alkalmazkodni. Azonban a folyadékok és egyéb anyagok sajátságai és a használat szerint az edény gömbölyűsége sokféleképen változik. Általán négy főformát különböztetünk meg. Ezek: a hordó, a merítő, a töltő (tölcsér) és öntő edény. Ezekhez az alapformákhoz járulnak még más formák. Ezek: a talp, a fül vagy a nyél, továbbá a födél vagy esetleg a csap. Az utóbbiak az edényt mintegy szervesen tagolt alkotásokká teszik, fokozzák annak használhatóságát, célszerűségét, és módot nyújtanak az edény változatos, tetszetős alakítására.
 
==Típusai==
 
A folyadék eltartására szolgáló edény [[hordó (tartály)|hordónak]] alapformájából indulva ki, sokféle lehet, a szerint, hogy az eltartásnak, a hordásnak milyen módjára szolgál. Így pl. a [[görögök]]nél is már sokféle volt a hordó edényalakjagörögöknél: amfora, urna, krater (vegyítőedény), ennek laposabb formája a [[Csésze (edény)|csésze]], mely lehet gömbölyü vagy egészen lapos fenekű; a [[kád]], a tömlőalaku ampulla stb. Hasonlóképen a mai időben is, a főzőFőző edényektől kezdve a leveses tálig, a kádtól és az [[Bogrács|üst]]tőlüsttől kezdve, majdnem beláthatatlansokféle a hordó edényekhordók formája, és aszerint változik nevük is, amiben minden nyelv, így a magyar is, fölötte gazdag. A merítésre szolgáló edény formára nézve legkevésbbé változatos. Két főformáját különböztetjük meg. Ezek:szolgál a [[vödör]] és a [[kanál]]. Töltő edény a [[tölcsér]], a [[kancsó]]. Öntő edény a [[kanna]], a [[palack]], és általában az ivó edények. Jellemző, hogy az edény egyes részeit, úgy azokat, melyek szorosabban a célszerűségre szolgálnak, mint azokat, melyek inkább járulékok, más nyelvekben is, meg a magyarban is, az emberi test egyes részeinek nevével jelöltjük. Így a teljes edénynek vanVan: talpa, (lába), hasa, nyaka, szája, füle, csöcse. Csak egy járulékos része van, melynek neve elüt. EzElüt a fedél. A felsorolt alkotó részek közt legnagyobb, mintegy uralkodó eleme az edénynek az, melyLegnagyobb a tulajdonképeni célnak szolgál, t. i. az edény hasa.
Az anyagi sajátság szabja meg a formákat. A kőből készült edényt nem lehet úgy megmunkálni, mint pl. az arany edényt. Könnyebb formálni az agyag edényt. Az üveg mintegy középső helyet foglal el az agyag - értve a porcelánt is - meg a fém között. Az üvegedénynek a fala lehet vékony, megtűr tagozást, sokkal élesebb, mint az agyag, áttetsző, a színben, egyszerűbb alakkal , díszesnek látszik.
 
Mindebből látszik, hogy elsősorban a célszerűség, a használhatóság az irányadó szempont. Ez döntő a forma tekintetében és egészen független az anyagtól is. Más szóval, bármiféle anyagból, akár fából, akár kőből, akár fémből stb. készüljön a hordó, a serleg, a korsó stb., az alapforma mindig ugyanaz marad. A formák részletei azonban az anyag sajátságai szerint változnak. Így a kő kemény, törékeny kimunkálás közben könnyen reped; a fa hajlékony, de ha vékonyra van kidolgozva, szintén törékeny; az agyagot könnyű formálni, akár öntjük, akár trébeljük, kemény, nem törékeny, kimunkálása azonban fáradságosabb s ebből következik, hogy az edénynek részletes formái aszerint változnak, hogy az edény milyen anyagból készül. Az anyagi sajátság szabja meg a formákat. Az egyik anyagnál, akár a tagoltságot, t. i. a talpat, a hasat, fület, nyakat stb. vesszük, akár a talpnak, hasnak stb. díszítését tekintve, a művésznek több a szabadsága, mint a másiknál. Az egyik anyag durvább és tompább, a másik finomabb s élesebb, szabatosabb, részletesebb kimunkálást tűr el, sőt megkövetel. A kőből készült edényeket nem lehet oly finom kimunkálni, mint pl. az [[arany]] edényt. Nagyobb szabadsággal formálhatjuk az agyag edényket, de a szabadságnak is korlátai vannak. Az üveg mintegy középső helyet foglal el az agyag - értve a [[porcelán]]t is - meg a fém között. Az üvegedénynek a fala lehet bármilyen vékony, megtűr bármilyen tagozást, sokkal élesebbek, mint az agyag, de azt nem kívánjuk meg feltétlenül, mert sajátos tulajdonságainál fogva, amelyek az áttetszőség, a [[szín]]ekben való gazdagság, egyszerűbb alak mellett is nagyobb hatást ér el, díszesnek látszik.
 
==Díszítése==
 
A felsorolt két alkotó elemen, t. i. alapformán és mellékformákon kívül, melyekből az edény tagoltsága áll elő, nagy szerepet játszik még a közönségesebb használatú edényeknél is, a díszítés. Az edény diszítését szigorú feltételek szabályozzák. Minthogy a diszítmény nem önmagáért van, hanem az edény kedveért, melyet díszít, azért mindig mellékes a szerepe és soha sem lehet fődologgá. Más szóval a díszítménynek alkalmazkodni kell az edény alakjához, tagoltságához, nem szabad annyira túlkapnia, hogy a főformát és a tagoltságot megrontsamegrontani. Ellenkezőleg,Emelje éppen az a feladata, hogy a főformát és a tagoltságot kiemelje.ki! A díszítmény lehet akár sík felszínű, akár domború, s mindegyik esetben: geometriai, növényi és alakos. De úgy az egyik, mint a másik alá van vetve az említett szabálynak. A díszítmények lehetnek változatos színűekszínű is. Az edény célszerűségének, használhatóságának és díszességének ezen szabályai olyan természetesnek, annyira önmaguktól kínálkoznak és annyira könnyen megérthetők, hogy a legrégibb és a műveltség legalacsonyabb fokán álló népek is mintegy ösztönszerűleg követik. Az edény formálásának és díszítésének azonban legnagyobb és eddig felül nem múlt mesterei a [[görögök]] voltak. A görögökhöz e tekintetben méltó társakul szegődtek az [[india]]iak, Európában pedig a reneszánsz koraindiaiak. Ázsiai keleti népei, a [[HanA kínaiak|kínaiak]] és a [[japánok]] páratlan tökélyre vitték az agyag és a fémes edényekedény technikáját,gyártása azonban felfogásuk az edény formálásában, kivált pedig díszítésében az előbbiektől merőben elüt. Náluk a díszítmény rendszerint uralkodik a forma felett. Az újabb kor az agyag- és üvegedények készítését technikailag rendkívül tökélyesítette, elsajátította [[Ázsia]] keleti népeinek eljárását is, a formák és diszítmény szépségét azonban alig gyarapította.
 
==Edény prehisztorikai szempontbóltörténet==
 
A legrégibb edények az agyagedények, de ezeken kívül a [[technika]] fokozatos haladásával más anyagokból is készítettek edényeket. A [[bronz]] feltalálása új anyagot nyújtott az embernek, ezt azonban csak aránylag későn kezdte használni edénykészítésre. Még legrégebbieknek kell tartanunk azAz öntött bronzedényeketbronzedény, annáldíszítményei is inkább, mert ezeknek díszítményei iskezdetben durván és domborúan vannak öntvemintásak, nem pedig bemélyítve, mint a későbbi díszítmények, depedig még ezeket is a [[bronzkor]] legvégére, sőt tán már a kezdő [[vaskor]]ba kell helyeznünkbemélyítve. Ilyen edény hazánkban eddig csak kettő került napfényre, az egyik [[Törtel]]enTörtelen, a másik pedig Tolna megyében. Mind a kettő teljesen egyforma, csakhogy aA törteli sokkal nagyobb. Hengerded, alul tojásdad záródású, a nyílásnál pedig két négyszegletes és gombafejhez hasonló tagokkal díszített, füllel ellátott csöbrök ezek, melyeknek alul talpa volt, hogy a földre állíthassák őket s a két fül arra szolgált, hogy azokon rudat húzva keresztül, odébb vihetők legyenekszállításra. Talpuk letört. Nálunk azonban szórványosak a leletek, míg mindazon területeken sűrűbben fordulnak elő, melyeken az antik írók értesítései nyomán a [[szkíták]] tanyáztak. Különösen sok van a [[szibéria]]i leletek között. Éppen azért [[Hampel József]] a más egyéb rokonvonású tárgyakkal együtt szkítaföldi leleteknek nevezte el őket, persze anélkül, hogy ezalatt azt akarná érteni, hogy ezek valami szorosabb összeköttetésben vannak magával a szkítasággal, amely elnevezés alatt különben az antik írók mindazt értették, amit mi ma turáni, vagy ural-altáji népek elnevezése alatt foglalunk össze. A bronz trébelése a vaskor kezdő szakának, az úgynevezett [[hallstadti kor]]nak jellemzőedénye vonása is egy korba kell utalnunk mindazon bronzedényeket, melyek vagy egy darab bronzpléhbőlbronz vannaklemezből kalapálvadomborított (trébelvetrébelt), vagy pedig több darabdarabból pléhből készültekkészült, melyekmelyeket összeösszeszegeltek annak nittolva[nittoltak]. Ezeknek a díszítményeidíszítménye is trébeltekdomborított. VannakVan köztük egy és két félkörű, rendesen csavart fogantyúval ellátott kisebb-nagyobb, félgömbidomú üstöküst, egyfülű, hasonló formájú csészék, nagy kétfülű fazekak (situlák). Legnevezetesebb ilyen leleteink a [[hajdúböszörmény]]ihajdúböszörményi, [[breznóbánya]]ibreznóbányai, [[aszód]]iaszódi és [[somlyó]]isomlyói edények. Sok ilyaz edényt találunkolyan, melyekmelyik rendesen négykerekű kocsit utánzó talpra vannakvan erősítve. Ezek közül [[Szászvárosszék]]enSzászvárosszéken került elő egy, mely azonban a bécsi császári és királyi muzeumba jutott. Ide kell sorolnunk végre a cistákat is. Egy sajátságos faját képezik a bronzedényeknek azok, melyek kácsalakot mutatnak. Ezeket a vaskor második szakába kell tennünk éppen a kácsaformánál fogva, mert aA kácsafej ennek a kornak különösen kedvelt és jellemző díszítménye. Hazánkból [[Csicser]]ről igen szép példányt bír ebből a nembőlCsicserről a Lehóczky-féle gyűjteménygyűjteményben; a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]nak is van egy szintén hazai, deMúzeumban ismeretlen lelőhelyről. A Lehóczky-félén a kacsának két előrenyúló szarva is van. Az északi bronzlégió (északnyugati [[Németország]], [[Dánia]] és a [[Skandináv-félsziget]]) temetkezései, még egy sajátos faját mutatják a bronzedényeknek, az úgynevezett függő edényeket (vase á suspension) adják; csúccsal lefelé fordított kúpformájú, széles, egyenes szélű, kétfülű edények ezek, melyek körülfutó sávokkalsávval gazdagon ékítvékékes, s melyekhezmelyhez ugyanily formájúhasonló, csúcsán gombos végű bronzfedő tartozik. Ezen edények formája világosan mutatja, hogy felfüggesztésre voltak szánva, de rendeltetésük ismeretlen.
 
Körülbelül egy időben a bronzokkal lépnek fel az arany edények is, a legkorábbiak legtöbbnyire egyfülű csészék trébeltdombor díszítményekkel s ritkán készültek tiszta aranyból, hanem leggyakrabban elektrombólötvözetből. Effajta edényben leggazdagabb az égalji régió. Az antik világ, különösenLegnevezetesebb a késő római idő a legváltozatosabb edényeket készítette igen nagy számban [[arany]]ból és [[ezüst]]ből is, és ezt a szokást mutatja a népvándorlási kor is, melynek szintén egy két előkelő ily leletét ismerjük éppen hazánk területéről. Legnevezetesebbek e nemben a [[nagyszentmiklós]]i vagy úgynevezett Attila kincséneknagyszentmiklósi és a [[szilágysomlyó]]iszilágysomlyói második aranyleletnek arany edényei, melyek közt ezen népek nomád szokásait élénken jellemző egy faj edény válik ki különösen, t. i. azon tálak, melyeknek szélére csattok erősítvék a célból, hogy a vándor lovas szíjra csatolva folytoncsatok magávalerősítik hordhassahordani. Az üveget szintén már jó régen használták edények készítésére.
 
NemNálunk ritkákSzekszárdon végülleltek afelirattal faellátott edények semüvegserleget. LegrégebbiekA azok,szekszárdi melyekvas diatretum a [[jütland]]ikövetkező tumulusokbólgörög erednekfeliratot sviseli: melyeketLEIBE azTW északiPOIMENI régészekPIE SHSAIS. Legrégebbi fa edények a bronzkorbajütlandi tumulusokból erednek, soroznaka bronzkorból. Legszebb példányokkal dicsekszikpéldányok ezekből a [[koppenhága]]ikoppenhágai királyi múzeummúzeumban, melyeket bevert ónszegecskék díszítenek. Fakupákat, merítő edényeket és fafazekakat, melyek egyetlen darabból vannak kifaragva, igen sokat találtak az észak-németországi és [[dánia]]idániai tőzegtelepekben, de ezek az egészen késői római korral egyidősek. A népvándorlás-kori sírok mindenütt s így hazánkban is, hol ez a kor sok és elsőrangú leletekkel van képviselve, szolgáltattakadtak olyan facsöbröket, melyek épp úgy vannak (persze nem hajlított, hanem egyenes) dongákból összeállítvaálltak össze és vasabroncsokkalvasabroncsok összeszorítvaszorítják, mint a mi mai hordóinkhordóinkat. Egyébként ezEz is római hagyomány, mert a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van egy késő római leletből származó ilyen facsöbör, melyet széles bronzabroncsok tartanak össze.
Az üvegedény-készítés kezdeteit nem ismerjük. A legrégibb, előttünk ismeretes üvegedények a római korból erednek, de már e korból egy két igazán szép példányt is ismerünk különösen a késő római korból. Különösen kiválnak a dán csontvázas sírokban előforduló ily római készítményű példányok úgy formaszépség, mint színezés tekintetében is kiváló beccsel pedig azok bírnak, melyeken feliratokat is alkalmaztak. Nálunk [[Szekszárd]]on leltek egy ily felirattal ellátott üvegserleget. Ezen díszes üveg edények latinos neve a szakirodalomban [[vas diatretum]]. A szekszárdi vas diatretum a következő görög feliratot viseli: LEIBE TW POIMENI PIE SHSAIS. A római üvegkészítmények a népvándorlási sírokban is gyakran fordulnak elő és az úgynevezett franksírokban sokszor szép példányokra találnak, melyeken bár meglátszik a római hagyomány, mégis az is világosan látszik, hogy belföldi készítmények.
 
Nem ritkák végül a fa edények sem. Legrégebbiek azok, melyek a [[jütland]]i tumulusokból erednek s melyeket az északi régészek a bronzkorba soroznak. Legszebb példányokkal dicsekszik ezekből a [[koppenhága]]i királyi múzeum, melyeket bevert ónszegecskék díszítenek. Fakupákat, merítő edényeket és fafazekakat, melyek egyetlen darabból vannak kifaragva, igen sokat találtak az észak-németországi és [[dánia]]i tőzegtelepekben, de ezek az egészen késői római korral egyidősek. A népvándorlás-kori sírok mindenütt s így hazánkban is, hol ez a kor sok és elsőrangú leletekkel van képviselve, szolgáltattak olyan facsöbröket, melyek épp úgy vannak (persze nem hajlított, hanem egyenes) dongákból összeállítva és vasabroncsokkal összeszorítva, mint a mi mai hordóink. Egyébként ez is római hagyomány, mert a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van egy késő római leletből származó ilyen facsöbör, melyet széles bronzabroncsok tartanak össze.
 
== Edények szabványtáblázata ==
53 ⟶ 51 sor:
 
== Fazék ==
A magas - fazék.
A magas, kevésbé széles főzőedényeket nevezzük fazéknak. Kezdő háztartásban legyen legalább 2 db egy 1-1,5 l-es és egy 5-6 literes.
 
== Kerámia bevonatú edények ==
Új találmány a kevesebb zsiradék használatához.
 
== Kukta ==
A túlnyomásostúlnyomás rendszer megrövidíti az ételek elkészítésiazelkészítés idejét, az értékes tápanyagok kevésbé mennek veszendőbe, könnyebbé teszi a háziasszony munkájátromlanak. 1-2 db minden háztartásban nélkülözhetetlen.
 
== Lábos ==
Inkább széles, mint magas. Lábon állt a tűz fölött.
Azokat a főzőedényeket nevezzük lábosnak, amik inkább szélesek, mint magasak. Többféle kell belőle egy kezdő háztartásban is, de 3-4 darabbal, már minden megoldható. (1 rántásos, 1 tejforraló, és 2 db az ételek elkészítéséhez)
 
== Római tál ==
Elődeink kerámia és agyagedényekben sütötték, főzték a jobbnál jobb ételeket.
Ma ismét reneszánszát éli a cserépben való sütés. Egészen különleges ízű és zamatú ételeket készíthetünk, ehhez különféle formájú és elnevezésű edényekből válogathat a boltok polcain.
A tál használata előtt fontos a hideg vízben való 15-20 percig tartó áztatás.
Mindig hideg sütőbe tegye a római tálat, mert különben megrepedhet. A forró sütőből kivett edényt ne tegye hideg felületre, mindig konyharuhára vagy falapra helyezze. A tisztítást, súrolást csak sóval végezze, a mosószeres víz beleivódik a pórusokba. Ha hagyma vagy egyéb erős szagú lett a tál, töltse meg vízzel, öntsön bele 1 pohár ecetet és süsse a sütőben 1 órát. Ezután öntse ki a vizet és dörzsölje be sóval. Meleg vizes öblítés után szárítsa ki.
 
== Rozsdamentes edények ==
Megbízható, könnyen tisztítható, tetszetős.
 
== Serpenyő ==
Lapos, nyeles főzőedényedény. Van már külön palacsintának, tükörtojásnak, grillezni való... Kezdő háztartásban is legalább egy serpenyőre szükség van, ilyen esetben olyat válasszunk, aminek azAz oldalfala van legalább 3-4 centi (hogy tudjunk benne olajban sütni), és van olyan nagy sima alapterülete, amekkora palacsintát szeretnél sütni. A teflonos változat könnyebben tisztítható, kezelhető, mint a fémserpenyő. Ennek időtálló újabb változata a kerámiával bevont serpenyő, könnyen tisztítható, kevés zsírral, vagy zsír nélküli sütéshez használhatók. Több féle méretben és színben kaphatók.
 
== Teafőző edények ==
Fém, zománcozott, és üvegből készült edényekedény is kaphatók a kereskedelemben, általábankapható 1 - 1,5 - 2 literes. ürtartamúakSzertartáshoz kaphatókcserép a használt, kezdővan háztartásokbanporcelán. Ebbe a legjobbsűrítmény azkerül üvegbőla készültszamovár[önforraló] teafőzőt megvásárolnitetején.
 
== Teflon edények ==
Lehetővé teszik a kevés zsiradék használatát, vagy zsiradék nélküli ételek készítését. AAz teflonedényeketűrkutatás puha ronggyal, szivaccsal tisztítsuk, hogy ne karcolódjon meg, mert ekkor elveszíti azanyaga a tulajdonságátbevonat, hogy nem tapad rá az étel, és ki lehetkarcolásra dobnisérül.
 
== Tésztafőző edény ==
 
Kétféle edényzet is kapható a kereskedelemben
# Apró lyukak vannak az edény fedőjébenfedőjén, és azon keresztül lehetát a vizetvíz leöntenileönthető a megfőtt tésztáról.
# A másik változatában az edénybe egyEgy szűrőbe kell tenni a tésztát, és azt kiemelni, ha kész van.
Bármilyen nagyobb lábos, fazék alkalmas tészta főzésére. Leszűréskor vagy egy szűrővel fogjuk fel a leöntött vízből a tésztát, vagy ügyesebbek a fedőt résnyire eltolva önthetik le a vizet, így a víz a kis résen kifolyik, a tészta bent marad.
 
== Tűzálló edény ==
(jénai)
 
A háziasszonyok körében igen kedvelt üveg főzőedényből 1-2 nagyobb, de a családtagok számát is figyelembe véve, több kisebb, 1-2 személy részére elegendő étel készítésére és tárolására alkalmas edényt javasolt beszerezni.
Főzésre, sütésre bármely tűzhelyen, de az ételek hűtésére és tárolására, vagy mikrohullámú sütőben való melegítésre, főzésre, és az étel tálalására is használhatókhasználható. A kisebb edényeknekedények nagy hasznát vehetjük, ha a családban diétára szoruló beteg van, mert ilyenkorjók külön kell főzni a család és a beteg családtag részére is.
 
== Zománcozott edények ==
Ma már kimentek a divatból, aA rozsdamentes és teflon edények foglalták el a helyét, de aki megszokta a használatátvan, az maaki zománctepsitzománc-tepsit használ a tésztafélék, rétegezett, rakott ételek készítéséhez.
 
Főzéshez még mindig sokan használnak zománcozott lábost, fazekat. Általában aA tej melegítésére külön zománcozott edény szoktak használni, amiben mást nem főznek. Gyógyteák készítéséhez is azt javasolják, hogy ne használjunk fém edényt, ekkor is jól jöhet az ép zománcú fazék.
 
==Forrás==
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/029/pc002991.html#5 A Pallas nagy lexikona]
*ÉKSZ, 1975. ISBN 963 050731 5;
 
*Idegen szavak szótára 1978. ISBN 963 05 1530 X
{{DEFAULTSORT:Edeny}}
[[Kategória:Néprajz]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Edény