|
== Takfir ==
A kutbizmus legvitatottablegvitatottabb aspektusa, a [[takfir]] Kutb azon elméletén alapul, mely szerint az igazi iszlám kihalt. A takfir szerint Kutb iszlám élharcosait kivéve azok, akik magukat muszlimnak nevezik, ténylegesen nem muszlimok. A takfir célja a hitehagyott muszlimok „sokkolása” annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a vallási ügy mellett. A szó szerint vett takfir alapján aki nem kutbista, és azt állítja, hogy muszlim, az megsérti a saría törvényt, melynek megtartását Kutb nagyon hangsúlyozza. Aki megsérti ezt a törvényt, azt úgy kell tekinteni, mint aki hitehagyott: bűncselekmény miatt halálbüntetéssel büntetendő a Kutb féle teológia szerint.<ref name=eikmeier-89>{{cite book|last=Eikmeier|first=DC|title=Qutbism: An Ideology of Islamic-Fascism|date=Spring 2007|volume=37|issue=1|publisher=Parameters, US Army War College Quarterly,|page=89|quote=In addition to offensive jihad Sayyid Qutb used the Islamic concept of “takfir” or excommunication of apostates. Declaring someone takfir provided a legal loophole around the prohibition of killing another Muslim and in fact made it a religious obligation to execute the apostate. The obvious use of this concept was to declare secular rulers, officials or organizations, or any Muslims that opposed the Islamist agenda a takfir thereby justifying assassinations and attacks against them. Sheikh Omar Abdel Rahman, who was later convicted in the 1993 World Trade Center attack, invoked Qutb’s takfirist writings during his trial for the assassination of President Anwar Sadat. The takfir concept along with “offensive jihad” became a blank check for any Islamic extremist to justify attacks against anyone.}}</ref>
E komoly következmények miatt a muszlimok általában vonakodnak a takfir gyakorlásától, azaz attól, hogy a hitvallásukat kifejező muszlimokat hitetleneknek nyilvánítsák.<ref>Kepel, ''Jihad'', p.31</ref>
Kutb meghalt, mielőtt meg tudta volna pontosan határozni azt, hogy ő milyen értelemben használta a [[dzsáhilijja]] szót, mely vonatkozhatott az egész „muszlim világra” de jelenthette a muszlim kormányokat is, vagy lehet egy allegorikus jelentése is.<ref>Kepel, ''Jihad'', 2002, p.31</ref> Kutb [[dzsáhilijja]]val kapcsolatos kevésbé világosan tanainak sajátos értelmezése hatással volt olyan Kutb követőkre akik az 1980-as, 1990-es években radikális kampányt, és terrort illetve „fizikai erőt és dzsihádot” használtak a „dzsáhili” nevezetű felkelők szervezetei ellen.<ref>[https://books.google.com/books?id=7qRoS16JwZAC&pg=PA285&dq=qutb+%22islamic+group%22&hl=en&ei=cm95TZDQMNHrrAHUjbGABg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CCgQ6AEwAA#v=onepage&q=qutb%20%22islamic%20group%22&f=false Sayyid Qutb and the Origins of Radical Islamism By John Calvert], p.285</ref>
A takfir áldozatai között van az egyptomiegyiptomi elnök Anwar Szadát, a terrorizmus ellenni rendőrség vezetője Raouf Khayrat, a parlamenti szóvivő Rifaat el-Mahgoub, europaieurópai túristákturisták és egyptomiegyiptomi járókelők, és több mint száz egyptomiegyiptomi politikai hivatalnok.<ref>[https://books.google.com/books?id=Rjj48T4zrb8C&pg=PA91&dq=%22Passion+for+Islam%22+Khayrat&hl=en&ei=7bt3TZ22DcyKrQHe0cnjAw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CCoQ6AEwAA#v=onepage&q&f=false Passion for Islam: Shaping the Modern Middle East: The Egyptian Experience] By Caryle Murphy, p.91</ref>
Egyéb faktorok (olyanok mint gazdasági működés zavarai, stagnálása és Szadat elnök, IzraelelIzraellel való megbékéléssel kapcsolatos politikáját követő düh) is szerepet játszott az erőszakra való uszítás terjedésében,<ref>Kepel, ''Jihad'', 2002, p.31, <BR>Ruthven, Malise, ''Islam in the World,'' Penguin Books, 1984, p.314-5</ref> de Kutb takfir-ja a [[dzsáhilijja]], illetve az istentelen tudatlanság állapotában lévő társadalom ellen, valamint az ő szenvedélyes hite a [[dzsáhilijja]] állapotában lévő államban, javíthatatlanul gonosz volt, és szintén kulcs szerepet játszott az erőszakra való uszítás terjedésében.<ref>Kepel, ''The Prophet and Pharaoh,'' p.65, 74-5, ''Understanding Jihad'' by David Cook, University of California Press, 2005, p.139</ref>
== Muszlim kritika ==
|
