„Perczel Mór” változatai közötti eltérés

*István ([[1802]]. [[augusztus 18.]] – [[1891]]. [[április 22.]]), aki [[1823]]–tól [[197]]-ig [[Tolna vármegye]] tiszti [[jegyző|aljegyzője]] volt, [[1832]]-ben [[Baranya vármegye]] aljegyzője, [[1836]]–tól [[1845]]-ig a [[Siklós]]i [[járás]]ban főszolgabíró, [[1849]].[[március 1.|március 1-jén]] a [[császár]]i [[hadsereg]] uralma alatt [[baranyavár]]i (Dárdán székelő) főbíró. 1850-ben Imre nevű testvérével és két másik rokonával együtt (Géza és Gyula) a nevét Bonyhádira változtatta. 1850. április 10-től Csongrád vármegye császári és királyi főnöke lett. A szabadságharc alatt a császári csapatok mellett mutatott lojalitásáért a Ferenc- József rend kiskeresztes lovagja lett. 1851. március 27-én véglegesen Csongrád megye császári és királyi főnökévé nevezték ki, 1853-ban császári és királyi helytartósági tanácsosi címet adományoztak neki. 1858-ban ugyanilyen minőségben Kecskemétre került, ahol 1860-ig, az októberi diploma kiadásáig maradt. Nejétől, Perczel Katalintól született gyermekei: Erzsébet, Mária, Sándor.

*Imre, aki már 17 éves korában a filozófia doktora lett. 1827-ben Tolna megyében a völgységi[[Bonyhádi járás|Völgységi járásban]] esküdt, egyúttal tiszteletbeli aljegyző, 1830-ban azon járásban al-, 1836-ban főszolgabíró. 1838-ban a magyar királyi helytartóságnál tiszteletbeli titoknok, 1844-ben Baranya megyében a pécsiPécsi járásban főszolgabíró, 1848-ban ugyanott alispán, 1849. év július 18-tól ugyanott törvényszéki elnök. 1850-ben nevét Bonyhádyra változtatta, ugyan ez évben augusztus 21-én Ferenc-József -rend kiskeresztes lovagja lett. 1851. március. 21-én szolnoki császári és királyi megyei főnök lett; Szolnok vármegye császári és királyi helytartósági tanácsosa lett, ahonnan 1858-ban nyugalmaztatott.

*Ifj. Sándor ([[1809]]. – [[1878]]. [[január 25.]]), aki 1827-ben a báró Russo nevű tüzérezredben kadét, 1829-től a szardíniai király nevét viselő huszárezredben, 1831. február 25-én hadnagy, ahonnan 1834-ben egy párbaj miatt kilépett. 1848. március 4-én Baranya megyei bizottmány tagja, utóbb a szerbek ellen szervezett tolnai önkéntes nemzetőrség kapitánya az alvidéken. 1848. augusztus 31-én Szekszárdon az 1200 tolnai nemzetőrből álló csapat vezetője volt. Részt vett a Pákozdipákozdi csatában. 1848. október. 19-én kinevezik nemzetőrségi őrnaggyá és parancsnokká, decembertől az 52. Bocskai honvédzászlóalj őrnagya, majd dandárparancsnok. A [[kassai ütközet]]ben is részt vett. Később a pesti császári és királyi igazoló bizottmány elé állították, ahol tisztázta magát. Nejétől Balugyánszky Katától született gyermekei: Ilona, Kálmán, Vilmos, Róza, Tivadar és Szeréna.