„Tapasz (hinduizmus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''tapasz''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: तपस) önfegyelmezést, aszkézist, önmegtagadást jelent. A [[hinduizmus]]ban és a [[Jóga|jógá]]ban ([[nijama]]) az etikai előírások, ajánlások egyike. Kiemelt szerepe van Patandzsali Júga-szútráiban és a [[Rigvéda]] szövegében. ▼
▲A '''tapasz''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: तपस) önfegyelmezést, aszkézist, önmegtagadást jelent. A [[hinduizmus]]ban és a [[Jóga|jógá]]ban ([[nijama]]) az etikai előírások, ajánlások egyike.
A modern nyugati ember számára a szigorú önfegyelmezés elvesztette jelentőségét. Ha még hozzá vallásos értelmezésben tekinti az ilyesmit, hajlandó nevetséges, idejétmúlt ostobaságnak tekinteni. Pedig a modern életben is vannak célok, amelyek elérése önfegyelmezést, önmegtagadást követel. Az élsportolók versenyzői készek lemondani megszokott élvezeteikről és a legnagyobb önmegtagadással teszik ezt, hogy a kitűzött célt elérjék. Kevesen gondolnak arra, hogy ha a hasonló önmegtagadás bizonyos fizikai eredményekkel jár, akkor megfelelő önfegyelmezés nagy szellemi eredményeket hozhat.
A tapasz szoros kapcsolatban állt a védák kultuszával ([[jadzsna]] - "''áldozat, felajánlás''").
A régi áldozati kultusz természetéből következik, hogy a jóga lényegi kapcsolatban állt a szakrális rítusokkal. A tapasz nemcsak hozzátartozott a szakrális aktushoz, de egyenesen fontos szerephez jutott abban, hogy a szertartás minden részletében a lehető legpontosabban bonyolódjék le. A tapasz aszketikus gyakorlatában olyan feladatok is szerepeltek, amelyek pl. megkívánták a jelölttől, hogy órákig álljon a tűző napon, vagy pl. teljes szótlansággal viselje el a legnagyobb hideget is: "A lemondás (tjága) és alázatosság a tapasz legmagasabb formája; aki rendelkezik ezen erényekkel, az folyamatosan böjtöl és erkölcsileg tiszta".<ref>Bhagavad-Gítá 17,5</ref> Nem állítható egyértelműen, hogy a tapasz az önsanyargatással azonos, s ne lenne köze a pozitív létélményhez, hiszen az emberi lét eredetéhez ([[szamádhi]]) eljutni csak a testi tökéletesség (egészség) megőrzésével lehet. A test-lélek kölcsönhatást szem előtt tartva választották meg a guruk tanítványaikat; a feltétel első pontja a testi tökéletesség volt. A tapasz célja a testi aszkézis speciális technikáival betölteni a [[jama]]-[[nijama]] szabályait, vagyis a tapasz hozzátartozik a szorosan vett önmegvalósítási rendszer előkészítő angáihoz. Tüskéken ülni, csupasz földön aludni, a test melegét biztosító ruházatról lemondani - a tapasz egyes változatai, amelyek a testi aszkézis kiművelését segítik. A tapasz módszerei közt megtalálhatók olyan jógatechnikák, mint a tisztító gyakorlatok (sat-karman), a lélegzési gyakorlatok ([[pránájáma]]), valamint a testi tartások ([[ászanák]]) egyes elemei. A tapasz módszere a testi-tudati harmóniára való törekvést összekapcsolja a mágikus megkülönböztetés (viveka) erejével: "A jóga nem annak való, aki falánk, vagy aki túlzottan önmegtartóztató, aki túl sokat alszik, vagy túl sokat virraszt. A jóga minden szenvedését elmulaszt' ja annak, aki étkezésében, szórakozásában, tevékenységében, alvásban és ébrenlétben egyaránt mértékletes". <ref>Bhagavad-Gítá 6,l6-17</ref>
== Ágazatai ==
18 ⟶ 20 sor:
{{jegyzetek}}
* Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000
* Rafael József: A tradicionális jóga rendszere, 1986
[[Kategória:Hinduizmus]]
| |||