„Horváth Márk (várkapitány)” változatai közötti eltérés

| név=gradeci Horváth Stancic MarkoMarkó

{{Idézet 3|Minden időben jó gyámolóm, táplálóm, irányítóm volt, ő nevelt és öregbített mind őfelségénél, s mind egyebeknél.|gradeci Horváth Stancic MarkoMarkó|60%|center|rquote=1}}

A horvátHorvát Stancic Markó az oszmánok elleni küzdelemben annyira azonosult az övéivel hasonló sorsra jutott testvéri magyar néppel és nemzettel, hogy eredeti családi nevét is magyarul Horváthnak, keresztnevét pedig általában Márknak (latinul Marcusnak) írta, s kifogástalanul beszélte nyelvünket.

Ismert katonai pályafutása során volt [[győr]]i lovaskapitány, [[1540]]-ben [[csókakő]]i, [[1541]]-ben [[Bér (település)|bér]]i várnagy, majd az [[1547]]-es partiális gyűlésen a [[Dráva]] vonalát biztosító [[csurgó]]i kapitányság élére került. 1549 őszén ideiglenesen Szigetvár parancsnoka, majd [[Kerecsényi László]] előző várkapitány lemondása után [[1555]]. [[December 9.|december 09.]]-én az uralkodó [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg I. Ferdinánd]] véglegesen kinevezte ''gradeci Horváth Stančić Márkot'' Szigetvár élére{{refhely|1555. XII. 31. Bécs|1555 - Horváth Márk kinevezése}}, de a győri lovaskapitány csak [[1556|1556.]] [[Február 13.|február 13.]]-án vonult be és vette át gondjaira bízott várat.

Az [[1556]]-os nagy török ostrom alatt maroknyi seregével sikeresen védte a tízszeres oszmán túlerővel szemben Sziget várát. Ebben nagy segítségére volt a Zrínyi Miklós és [[Nádasdy Tamás]] által vezetett felszabadító sereg [[babócsa]]i elterelő manővere. Az ostrom alatti csatában a [[törökök]] sereg becsült létszáma 10 000 fő a szigeti védők száma pedig közel 1 000 fő lehetett. Horváth Márk kapitány jelentése szerint – ezt fogadható el hiteles adatnak, lévén első kézből magától a várvédő kapitánytól tudjuk -, hogy 74 vitéze halt hősi halált, 48 [[huszár]] és 26 gyalog, ugyanakkor 11 személy eltűnt. Egyéb áldozatok is voltak még , azon férfiak között, akiket a törökök munkásnak hurcoltak a sáncokra, de voltak akik sikeresen a várba szöktek. Ezen kívül a városlakók közül is volt még 25 „civil” halott (17 férfi és 8 nő). Az ostromló török sereg vesztesége ennél jóval nagyobb számú volt, főleg ha hozzávesszük a babócsai csatában – a felmentő sereggel vívott harcban – elesett török katonák számát.

Stancic 1556. augusztus 23-án egy jelentést írt amiben leírja, az az ostrom és a támadás történetét és hogy miként is védi Szigetvárat Magyarországon. Ez (Historia et obsidionis oppugnationis Arcis Zigeth és Ungaria) címmel 1557-ben írásban is megjelent. Az 1556-os ostromot követő időszakban jelentősen korszerűsítette a várat. Érdemei elismeréseként 1559-ben [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] [[báró]]i címet adományozott neki és birtokokat adományozott számára a királyság több magyar megyéjében [[Bihar vármegye|Bihar]], [[Szepes vármegye|Szepes]], [[Baranya vármegye|Baranya]] és [[Szlavón bánság|Szlavónia]] [[Kőrös (Horvátország)|Kőrös]] területeken.

Az ostrom során megsebesült, majd az 1560-as esztendőben az uralkodó magához hívatta, és királyi orvosdoktorokra bízta a gyógykezelését. Lábából szilánkot távolítottak el, melyet családja hosszú időn keresztül mint becses ereklyét őrzött, bár a puskagolyó a testében maradt.