„Szalay Lajos” változatai közötti eltérés

Nagy megrázkódtatást jelentett számára az [[1956-os forradalom]] – elsősorban saját tehetetlensége okán. Tízezer kilométernyi távolságból hallgatta a híreket Magyarországról és olvasta a sajtó híradásait. Argentínában nagy szimpátiával figyelték a forradalmi eseményeket, Pedro Eugenio Aramburu tábornok, köztársasági elnök kijelentette: ''„Minden argentin szívben egy kis Magyarországnak kell élnie.”'' Szalay hallgatta a híreket és éjjel-nappal rajzolt, így fejezte ki érzelmeit: megrajzolta a forradalmat. ''„Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. … Hallgattam a rádióban a híreket, és rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”'' 1956 októberében 50–60 rajzot adott át Fercsei Jánosnak, egy Buenos Aires-i újság magyar szerkesztőjének, majd november 4. után egy újabb adagot. A művész nem kért pénzt a rajzokért, csak azt tartotta fontosnak, hogy jelenjenek meg, és hogy ő készíthesse a kiadvány tipográfiáját ''(SOS – El drama de Hungaria)''. A brosúrára a pénzt a dél-amerikai magyarság és Czanyó Adorján nyomdája adta össze; ötezer példányban jelentették meg. Az anyagot elküldték a világ vezető lapjaihoz és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-be is, és a diplomaták álláspontját ténylegesen befolyásolta '56 megítélésében. A rajzokat ''„a tragikum megmutatásának feszültsége hatja át”'' (Biczó), és hihetetlen, hogy Szalay drámai lényeglátással úgy mutatja meg a forradalmat, hogy maga voltaképpen nem is volt részese annak.{{refhely|Fercsi 2006|43–44. oldal}}{{refhely|Biczó}} Sajnálatos, hogy az eredeti rajzok eltűntek, vagy legalábbis lappanganak, így csak reprodukciókból ismertek. A rajzanyagból Gulyás Gyula készített döbbenetes erejű, majd’ félórás filmet ''(Szabadságszerelem)'', amelyet [[Selmeczi György (zeneszerző)|Selmeczi György]] zenéje tesz még robusztusabbá.{{refhely|Sümegi (mappa)}}
 
 
[[Fájl:SzalayLajosKiallitas 01.jpg|bélyegkép|Szalay Lajos életmű-kiállítása 2009-ben, a Miskolci Galériában]]
Az '56-os kiadvány végső soron Szalay életére is kihatással volt: kivívta a helyi baloldali értelmiségi elit gyűlöletét, ami szinte ellehetetlenítette argentínai tartózkodását. A körülmények „második hazájuk” elhagyására kényszerítették, 1960-ban – csehszlovák kvótával, minthogy az akkoriban csehszlováknak számító területen született – megkapta az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-vízumot, amit személyesen az amerikai konzul adott át számára, és 1960. június 9-én családjával [[New York]]ban telepedett le. Ötvenegy éves korában, az angol nyelvet nem beszélve kellett új életet kezdenie. Eleinte reklámrajzokat készített (például a Librium idegnyugtatóhoz), jól is keresett vele. A kinti magyarok egy része azonban itt is ellene fordult: közbenjárásukra megvonták tőle a megbízást, ami azért is keserűséggel töltötte el, mivel a főiskoláról kommunista gyanú miatt rúgták ki, és most a fasiszta jelzőt aggatták rá. Mint írta: ''„Sajnos és szégyen. Amerikában mindig és mindenütt magyarok akadályoztak”''.{{refhely|Szalay 2006|97. oldal}} Maga Szalay Lajos a saját életét egy fejre állított Divina Commediának tartotta: Tarnabod a Mennyország, Miskolc, Budapest, Párizs a Purgatórium, New York a Pokol.{{refhely|Dobrik 2009|3. oldal}}