„I. Tahmászp perzsa sah” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Oszmán háborúk: I. Szulejmán helyett II. Szulejmánt írt az előző szerkesztő.
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
43. sor:
A nyugati határon Tahmászp hosszú uralkodása alatt még kétszer lángolt fel a háború. Az elsőre az szolgáltatta az ürügyet, hogy Tahmászp öccse, a [[Serván]]t kormányzó Alkász Mirza [[1547]]-ben fellázadt, és fivérével, az [[Ardabil]]t igazgató Szám Mirzával együtt átállt az oszmánokhoz. Még a trónörököst, a későbbi [[II. Iszmáíl sah|II. Iszmáílt]] is bevonták az összeesküvésbe. A lázadó szafavidák és az oszmán hadsereg ismét bevette Tebrizt [[1548]]-ban, ezért Tahmászp úgy ítélte meg, hogy távolabbra kell költöznie az ütközőzónából. Így lett Perzsia fővárosa ötven évre [[Gazvin]] a [[Kaszpi-tenger]] partvidékén. A lázadókat [[1549]]-ben sikerült elfogni és Gahgahá hegyi börtönerődjébe zárni.
 
III. Szulejmán és I. Tahmászp utolsó háborúja [[1554]]-ben tört ki. Az oszmán hadsereg ismét fölényben volt, a Kaukázusban sikerült bevennie [[Karabah]]ot. A két fél végül [[1555]]. [[május 29.|május 29-én]] megkötötte az [[amasziai béke|amasziai békét]]. Ez nem egészen harminc évre békét biztosított a két birodalom között, miközben Mezopotámiát oszmán, Azerbajdzsánt és Tebrizt perzsa kézen hagyta. Grúzia területén a két nagyhatalom osztozott meg.
 
== Béke és válság ==