„Telefonhálózat” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎A telefon története Magyarországon: egyértelműsítés - Arad)
a
[[Fájl:vikipedio3 001.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Pupinfazék]]
 
A '''telefonhálózat''' feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes '''légvezetékes''' összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. [[Puskás Tivadar (mérnök)]] és társai révén elterjedő [[telefonközpont]]ok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet [[kábel]]lel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igények kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A ''fantomizálás'' indukciós tekercsek segítségével két vonalpáron három beszélgetést tett lehetővé.
 
A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. [[Mihajlo Pupin]] Amerikában élő szerb mérnök elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.
 
== A telefon története Magyarországon ==
[[Magyarország]] első távolsági telefonbeszélgetése [[Sopron]] és [[Pinnye]] között jött létre, 1877-ben. Megvalósítója [[Salamin Leó]], a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt. Ennek emlékét ma tábla őrzi az iskola falán.<ref>Az emléktábla fényképe: [http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf] 20. oldal (az eredeti nyomtatott dokumentum 18. oldala).</ref>
 
1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek [[Brennbergbánya|Brennberg]] bányatelepen. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat [[1881]]. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő utca 10. szám alatt (mai nevén József Attila utcában). Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat [[Budapest]]en és [[Budapest IV. kerülete|Újpesten]] [[1884]]-ben állították fel.
 
A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozócsatlakozott előfizetők:
* Képviselőház (Kovách László), Főherceg Sándor u. 8. sz.
* Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz.
* Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz.
* Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz.
* M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér.
* Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz.
* Neulander Kálmán. férfi szabó, Dorottya u. 14. sz.
* Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u.. 17. sz.
* Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz.
* Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.
 
A ''[[Budapesti Hírlap]]'' 1881. évi június 8-i számában a „Telefon és a háziúr” című cikk a következőkről ír: ''„Puskás Ferenc, ki Budapesten a telefonhálózat vezetésére és berendezésére kizárólagos jogot kapott, a város külső részén most tűzi ki a vonalakat. Ez életrevaló vállalat létesítése elé a háziurak közül sokan akadályokat gördítenek azzal, hogy megtagadják a sodronyvezetéket tartó vaskapcsoknak házukra való megerősítését. Az egyik úr fél, hogy a villám beüt majd a wertheimjébe, a másik házának a homlokzatát hiszi elcsúfítottnak, egy harmadik akkorakkora összeget követel, mit lehetetlen megadni. Ha azt akarjuk, hogy Budapest más városok mintájára a tudományos vívmányok előnyében részesüljön, kár annak efféle szűkkeblű eljárással útját állni.”''
 
1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. [[1897]]-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.
[[1900]] végén Budapesten a telefon-előfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, [[Miskolc]]on 138, Győrben 296, [[Sopron]]ban 266, Szombathelyen 183, [[Nyíregyháza|Nyíregyházán]] 77, [[Székesfehérvár]]ott 100, [[Kecskemét]]en 130, [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] 92 fő.
 
[[1961]]-ben 671 ezer, [[1970]]-ben 723 ezer, az [[1970-es évek]] közepén 1 millió telefon-előfizető volt Magyarországon. [[1971]]-ben 14 ezer, [[1976]]-ban 6 ezerhatezer, [[1977]]-ben 5 ezerötezer, [[1978]]-ban 10 ezertízezer, [[1979]]-ben 27 ezer, [[1980]]-ban 30 ezer új állomást helyeztek üzembe. 1978. január 1-től bevezetésre került a szerelési hozzájárulási díj a magán-előfizetőknélmagánelőfizetőknél, s az intézmények, illetve az állami vállalatok is magasabb tarifát fizettek innentől.
 
1980-ban Budapesten 1,7 millió érkilométernyi kábel volt lefektetve, ennek 40%-a 30–40 évnél idősebb. Az utcákon a föld alatt közel 50&nbsp;000 ún. kábelszekrény és majdnem 5000 szoba nagyságú kábelakna kapott helyet. Az 1980-as években vezették be a vezetékes és a mikrohullámú PCM-rendszert. Mikrohullámú adót helyeztek el a Szabadság-hegyen, amely a József-, a Ferenc-, a Krisztina-, a Lipót- és a Belváros közötti összeköttetések egy részének lebonyolítását végezte. A helyi beszélgetések száma 1980-ban már 1 milliárdnálegymilliárdnál is többre rúgott. Egy magánállomáson havonta átlagosan 100, míg egy alközponti főáromkörön 1800-2000 beszélgetést kezdeményeztek. A teljes telefonforgalom 53%-át az összeösszes állomás körülbelül 11%-ával bonyolították le. 1975-ben 117 helység, 1980-ban 240 helység között illetve 27 országgal volt távhívó kapcsolat. Az utcai nyilvános telefonállomások száma 1980-ban több mint 14 ezret tett ki.
 
A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A [[19. század]]i írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túlbecsültéktúl-, hol pedig alábecsülték. [[1882]]-ben [[Vajda János (költő)|Vajda János]] már azt írta: „A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust”. [[Ady Endre]] keserűbben fogalmazott: „Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!”
 
== Jegyzetek ==
51 922

szerkesztés