„Richard de Bury” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: br-tagek eltávolítása a listákból |
a egyértelműsítés - Durham |
||
3. sor:
| képaláírás =
}}
'''Richard de Bury''' ([[Bury Saint Edmunds]], [[1287]]. [[január 24.]] – [[Durham (Anglia)|Durham]], [[1345]]. [[április 14.]]) vagy '''Richard Aungerville''', ritkán '''Richard Aungervyle''' [[normannok|normann]] származású [[Anglia|angol]] államférfi, durhami [[bencések|bencés]] [[püspök]] és [[bibliofília|bibliofil]] [[író]] volt, aki elsősorban [[Philobiblon]] című [[latin nyelv|latin]] nyelvű munkája miatt ismert, melyre a [[bibliofília]] elveinek első összegzéseként és rendszerezéseként tekintenek.
==Gyermekkora==
1287. január 24-én született Bury Saint Edmunds-ban, [[Suffolk]] megyében. Korán árvaságra jutott, neveltetését klerikus nagybátyja, John de Willoughby vállalta, aki magáéhoz hasonló papi pályát szánt neki. Műveltségét Oxfordban szerezte majd feltehetően a durhami gyűlésükön a bencés rend tagja lett. Könyvszeretete már fiatal korában megmutatkozott a [[könyv
==Államférfi és gyűjtő==
[[Image:Seal_of_Richard_de_Bury.jpg|thumb|Richard de Bury püspöki pecsétje]]
Formálisan ugyan klerikus volt, de valójában élete nagyobb részét a politika és a kormányzat nagyon is világi ügyeivel töltötte el és életformájában, gondolkozásában erősen el is világiasodott. Ezt az egyházi és a világi értelmiség mezsgyéjén húzódó életpályát választotta magának Richard de Bury.<br />
Minden bizonnyal dicséretes tanulmányi eredményeinek köszönhetően az ifjú [[III. Eduárd angol király]] tanítójává nevezték ki a királyi udvarba, ahol belenőtt az angol politikai életbe. 1322-től Chesterben szolgált hivatalnokként, ahol már feltételezhetően dolgozott korábban, ám nem bizonyítható, hogy a nyilvántartásban szereplő Ricardus de Sancto Edmundo ő lett volna. A gyenge [[II. Eduárd angol király|II. Eduárd]]dal szembeni trónviszályban [[Thomas,
Richard de Bury sajátos lelki alkatával, eleven művelődési igényeivel magyarázható, hogy időleges politikai bukását további szellemi fejlődése javára tudta fordítani. Itt mélyült udvaroncból a kor fogalmai szerinti tudóssá, és a fejlettebb francia viszonyok között vált végleg szenvedélyes könyvbaráttá. Ekkor építhette ki kapcsolatait a párizsi egyetemi körökkel és a francia rendekkel is.<br />
1326-ban Izabella királyné oldalán visszatért Angliába, megdöntve [[II. Eduárd angol király|II. Eduárd]] hatalmát, aki 1327-ben fia javára lemondott a trónról. Az egykori nevelő politikai súlya az udvari körökben jelentősen megnőtt, valamint az ifjú uralkodóval is bizalmi viszonyban volt. Emiatt feltételezhető, hogy [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd]] nagykorúvá válásakor szerepet játszott az Izabella szeretőjeként kormányzó [[
Az új uralkodó a támogatást magas tisztségek adományozásával hálálta meg, melyért cserébe Richard tapasztalatait és nyelvismeretét a király kényes diplomáciai feladatainak szolgálatába állította. Az angol külpolitika célja ekkor a franciákkal való leszámolás diplomáciai megalapozása, szövetségesek keresése és a franciák elszigetelése volt. Richard de Bury fontos szerepet játszott a [[százéves háború]] előkészítésében, s mint ismert könyvszerető diplomata utazta be Európát.<br />
1330-ban és 1333-ban mint követ volt jelen [[XXII.
1333-tól Durham püspöke - annak ellenére, hogy a káptalan már előzőleg [[Robert de Graystanes]]-t választotta elöljáróul. A kialakult helyzetet inkább lehetett felróni az uralkodó nem épp legprecízebb közbenjárásának, mint Richardnak aki ekkor az országban sem tartózkodott. Püspöki kinevezése azonban nagyban megkönnyítette gyűjtési szenvedélyét és Graystanes 1336-os halálát mély megrendüléssel fogadta.
1334-től lordkancellár, 1335-ben lemond erről a címről, 1336-tól királyi kincstárnok. Életének talán ez a legmozgalmasabb időszaka. Gyakran járt külföldön, az európai latin írásbeliségnek olyan fejlett területeit járta be, mint [[Flandria]], [[Brabant]] és [[
Karrierje 1338-ban ért véget, amikor III. Eduárd nyíltan szembefordul [[Koblenz]]ben [[VI.
==Utolsó évei és gyűjteménye==
[[Image:Benedictine monk.jpg|thumb|Bencés szerzetes]]
Richard de Bury a feudális társadalom és a [[
legfeljebb csak megérintette, de döntő változásokat nem indított el benne mint ezt Petrarcával való kapcsolata is bizonyítja. Szenvedélyes, humanistákra jellemző könyvszeretetével és modern gyűjtésével azonban messze megelőzte saját korát.<br />
Durhami másolóműhelyében tervszerűen igyekezett lemásoltatni azokat a műveket, melyeket eddig ugyan nem sikerült megszereznie, de nélkülözhetetlennek ítélt azon művelődési feladat ellátásához, melyet halála után könyvtárának szánt. Már 1338-tól Oxfordban kollégiumot szándékozott alapítani és ráhagyományozni könyvtárát. E célból elrendezte és lajstromoztatta az állományt, sőt, apró részletekig szabályozta könyvtára kezelésének és használatának módját. Előírta, hogy a könyvek kezelésére öt megbízható diákot jelöljenek ki és kötelezte a leendő könyvtár vezetőit hogy minden évben a lajstrom alapján ellenőrizzék a gyűjtemény teljességét. Engedélyezte volna többespéldányok kölcsönzését, ha az illető a kötet áránál nagyobb értékű zálogot és írásos térítvényt adott, valamint eskü alatt megfogadta, hogy a kódexet nem viszi ki Oxford területéről. Tilalmazta azonban, hogy könyveit másolás vagy fordítás céljából kiadják féltve őket a rongálódástól. Könyvtára használatát illetően továbbá nem szándékozott különbséget tenni diák, szerzetes vagy világi személy között. Fontos megjegyezni, hogy ennek ellenére azt vallotta, hogy a könyvnek laikus kezekben nincs helye.<br />
51. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Bury Richard}}
[[Kategória:Angol katolikus püspökök]]
| |||