„Okcitán nyelv” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(Nemzetközi katalógusok + portál)
a
}}
 
Az '''okcitán, okszitán''' vagy – hagyományos nevén – '''provanszál nyelv''' (okcitán nyelven ''occitan'' {{IPA|[uʦiˈta]}} vagy ''lenga d’òc'' {{IPA|[leŋgɔˈdo(k)]}}, {{franciául|occitan}} vagy ''langue d’oc)'' Dél-[[Franciaország]]ban beszélt, több [[dialektus]] formájában élő [[újlatin nyelvek|újlatin nyelv]], amely közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Galloromán nyelvek|galloromán csoportjába]] tartozik. [[Dialektológia]]i tekintetben leginkább a [[Spanyolország]]ban beszélt [[katalán nyelv]]hez áll közel, amellyel együtt [[Dialektuskontinuum|dialektális kontinuum]]nak is felfogható. Az ''okcitán'' elnevezést onnan kapta, hogy a [[középkor]]i dél-franciaországi dialektusokban az igenlést az ''òc'' (ejtsd: [ɔ]) szóval fejezték ki (< [[latin nyelv|latin]] <small>HOC</small> ’ez’), szemben az északi nyelvjárásokkal, ahol az ''oïl'' szót (< latin <small>HOC</small> [<small>EST</small>] <small>ILLUD</small> ’ez az, így van’) használták; míg az előbbi dialektusokból fejlődött ki az okcitán nyelv, az utóbbiak képezték a későbbi [[francia nyelv]] alapját. A nyelv beszélői az [[okcitánok]].
 
Kevéssé ismert, hogy [[Honoré de Balzac]] világirodalmi jelentőségű [[franciák|francia]] író családja, akik Dél-Franciaországból eredtek szintén okcitán nyelvű volt.<ref>Jean-Louis Déga, La vie prodigieuse de Bernard-François Balssa, Rodez, Editions Subervie, 1998.</ref>