„Szent Pantaleon” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
 
== Élete ==
A kisázsiai Nikomédiában (a mai [[Izmit]]) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius ([[Eusztorgiosz]]) [[Pogányság|pogány]], míg anyja, [[Szent Eubula]] [[Kereszténység|keresztény]] volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres [[nikomédia]]i orvosnál. Ekkoriban ismerkedett meg a [[Kereszténység|keresztény]] vallással egy Hermolaus ([[Hermolaosz]]) nevű [[presbiter]] által. Panteleimon híre eljutott [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] császárhozhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve holtan feküdve, akit a mellette lévő mérges kígyó megmartmart meg. Panteleimon az Úr Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges kígyó elpusztításáért. Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a kígyó pedig Panteleimon szemei láttára elpusztult. A csodás események után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak ellenére, hogy a keresztény hitkereszténység tiltott vallás volt. Nem sokkal később egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre.: Egyegy vak öregembertöregembernek gyógyítottvisszaadta mega látását, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett.
 
Panteleimon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. [[Jézus Krisztus]] segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt aza embereknépek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos irigységből, megvádolta Panteleimon, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt kereszténynek tartottavallotta magát. A dühősdühös uralkodó nehéz kínzásoknak vetettevettette alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnekneki és megerősítetteerősítette a szenvedésekben. Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig fejezzék le. A szentet egyEgy olajfához kötözték és az egyik katona kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebettudta ejtenimegsebesíteni. A szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták folytatni a kivégzést, de Panteleimon nagyvértanú felszólította őket, hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a szenttől.
 
Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa, amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek [[Krisztus]]banKrisztusban. A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben. Testét végülVégül keresztények temették el szülővárosában, Nikomédiában (305-ben ?).
 
== Érdekesség ==
Róla kapta a nevét [[Dunapentele]] (a mai [[Dunaújváros]]) óvárosa és kórháza).
 
== Lásd még ==
16. sor:
 
== Források ==
* Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994.
* Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007.
https://www.facebook.com/napokemberekesemenyekunnepek/photos/a.1023832454297173.1073743160.649059828441106/1168164069864010/?type=1
{{A tizennégy segítőszent}}