„David Seaman” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link korr.
a 3 link korr.
40. sor:
 
== Életpályája ==
[[1981]]-től a [[Leeds United]] játékosa volt, de itt egy meccsen sem szerepelt, fejlődése érdekében [[1982]] augusztusában [[Eddie Gray]] menedzser kölcsönadta a negyedosztályú [[Peterborough United]]nek. David sosem tért vissza a kék-sárgákhoz, mivel [[1984]]-ben leigazolta őt az akkor második ligás [[Birmingham City]]. Az első ott töltött évében azonnal feljutott csapatával az első osztályba, de egy szezon után vissza is csúsztak a második vonalba. Seaman ekkor a [[Queen's Park Rangers|QPR]]-hez (Queen's Park Rangers) igazolt. Ebben az akkoriban magasan jegyzett klubban könyvelhette el első válogatottbeli meghívását. [[1988]] novemberében be is mutatkozott [[Bobby Robson]] háromoroszlánosai között a [[Szaúd-Arábia]] elleni barátságos mérkőzésen.
 
Egy igazolást már elmulasztott [[1990]]-ben [[George Graham (labdarúgó, 1944)|George Graham]], az [[Arsenal FC]] vezetőedzője, de Seamant sikerült megszereznie, aki felváltotta a már 1982 óta a klubnál védő [[John Lukic]]ot. A debütálása előtt már [[Peter Shilton]] után második számú kapusként kint volt az [[1990]]-es VB-n.
48. sor:
Az [[1992]]-es EB-re nem vitte ki őt [[Graham Taylor]], helyette [[Chris Woods]] és [[Nigel Martyn]] ment el a kontinensbajnokságra.
 
[[1993]]-ban [[LigakupaAngol labdarúgó-ligakupa|Ligakupát]] és [[FA-kupa|FA-kupát]] is nyert, egy évvel később pedig a [[KEK]]-et is elhódította klubjával. [[Terry Venables]]-nél, az új szövetségi kapitánynál biztos pont volt a válogatottban, és [[2002]]-ig az is maradt.
 
[[1995]]-ben Graham-et menesztették, de a KEK-fináléba ismét bejutott a csapat, de ott a hosszabbításban [[Nayim]] félpályáról megeresztett lövését Seaman csúnyán elnézte, ez egy gyakran felemlegetett hibája maradt, holott bravúrkapus volt. A döntőt a [[Zaragoza]] nyerte.
54. sor:
Az [[1996]]-os, hazai rendezésű EB-n a háromoroszlánosok az elődöntőig meneteltek.
 
Wenger, aki 1996-tól dolgozik a kklubnál, nagyon megbecsülte Seamant. [[1998]]-ban, a duplázásban jelentős szerepet vállalt, ezért a VB-n is biztos helye volt a [[Glenn Hoddle]] által dirigált angol gárdában. Egy szezonnal később David rekordot döntött: 38 meccsen mindössze 17(!) gólt kapott a [[Premier League]]-ben. A következő évet viszont szívesen elfelejtené: mire fölépült sérüléséből, kiesett a formából, az Ágyúsok kikaptak az [[UEFA-kupa]] fináléjában az isztambuli Galatasaray ellenében, illetve az EB-n, mely [[Hollandia|Hollandiában]] illetve Belgiumban került megrendezésre, az angolok meglepetésre már a csoportkörben kiestek, mivel harmadik helyen végeztek a portugálok és Románia mögött. 2002-ben klubjával ismét duplázott, de a világbajnokság kellemetlen élmény marad számára: [[Ronaldinho]] szabadrúgásgóljában igencsak benne volt; kiesett a szigetország csapata. [[2003]]-ban még egy szövetségi, azaz FA-kupát zsebelhetett be, de végül, miután [[Arséne Wenger]] megmondta, hogy a következő idénytől csak cserekapusként számít rá, a [[ManCity]]Manchester City-hez távozott.
 
Az Arsenal történetében ő szerepelt legtöbbet kapusként: 565 mérkőzésen játszott.
 
2003 nyarán a kapus a [[Manchester City]]hez távozott, ahol elsőszámúelső számú hálóőrnek számított. A következő év januárjában megsérült a válla, lecserélték – ez volt utolsó profi mérkőzése, visszavonult. Utódja a szintén válogatott [[David James]] lett.
 
Erősségei: jó reflexek, jól zárta a szöget, nagy tizenegyesölő volt.