„Jean de Berry” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link egyértelműsítés AWB |
a 1 link korr. |
||
33. sor:
'''Jean de Berry''' ([[Vincennes (Franciaország)|Vincennes]], [[1340]]. [[november 30.]] – [[Párizs]], [[1416]]. [[március 15.]]) saját jogán [[Berry]] és [[Auvergne]] első [[herceg]]e, [[Poitiers]] és [[Montpensier]] [[gróf]]ja (házassága révén pedig Auvergne és [[Boulogne]] grófja), [[II. János francia király|II. (Jó) János]] [[franciaország uralkodóinak listája|francia király]] és [[Bonne de Luxembourg]] harmadik gyermeke volt.
[[1360]]-ban, amikor fivére, [[I. Lajos címzetes nápolyi király|Louis]] [[Anjou]]t kapta apanázsul, Jean [[Berry]] és [[Auvergne]] hercege lett. Még abban az évben [[London]]ba ment bátyjával együtt, hogy az [[1356]]-os [[poitiers-i csata (1356)|poitiers-i vereség]] óta ott raboskodó, majd a [[brétignyi béke]] értelmében a váltságdíj összeszedésének idejére szabadon engedett atyja helyett túszként biztosítsák [[III. Eduárd angol király|III. Edwardot]] a franciák
Hazatérve Berry hercege többi hercegi testvérével egyetemben bátyjuk hű támasza lett az ország belső viszonyainak rendezésére és az angolok kiűzésére indított harcban. A helyzet [[1380]]-ban, V. Károly halálakor azonban megváltozott: Anjou és Berry hercege öccsükkel, [[II. Fülöp burgundi herceg|Merész Philippe]] [[burgundia|burgundi]] herceggel osztoztak meg az ifjú [[VI. Károly francia király|VI. Károly]] feletti gyámságon, a későbbiekben, unokaöccsük megőrülését követően pedig ismét közösen gyakorolta a hatalmat Philippe-pel és Bölcs Károly kisebbik fiával, [[I. Lajos orléans-i herceg|Louis]] [[orléans]]-i herceggel együtt. Ebben az időben a herceg kapzsiságáról, visszaéléseiről vált hírhedtté.
[[Fájl:Les Très Riches Heures du duc de Berry octobre.jpg|bélyegkép|250px|[[Október]] hónapja a ''[[Berry hercegének hóráskönyve|Berry hercegének hóráskönyvében]]'' (a [[Limbourg
1381-ben Languedoc főparancsnokává nevezték ki, ahol az angol-gaszkon erők fosztogatásai miatt épp eléggé elégedetlen lakosság fellázadt az újabb sarcok ellen (ld. [[Tuchin-felkelés]]). Zsarnokoskodásának az uralmat saját kezébe vevő VI. Károly vetett véget, amikor [[1389]]-ben máglyán égettette meg kegyencét, Jean Béthisac-ot. Egy időre háttérbe szorult, majd a orléans-i és burgundi hercegek között [[1407]]-től kitörő [[burgundi polgárháború]]ban először közvetítő félként szerepelt, majd [[1410]]-től az [[Armagnac]]-ok oldalára állt. A későbbiekben az angolokkal is tárgyalt, 1413-ban pedig Párizs kapitányává és Languedoc főparancsnokává nevezték ki.
| |||