„Jules Mazarin” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
portálok
70. sor:
Mazarin fennmaradt levelezésében számolt be arról, hogy Spanyolországból történt hazatérése után egy asztrológus azt tanácsolta neki, hogy álljon francia szolgálatba, és így negyven éves kora előtt megszerezheti a [[bíboros]]i kalapot.<ref name="Opcit|n=Mongrédien|o=15"/> Állítása szerint ugyan ennek nem tulajdonított jelentőséget, de a tények azt mutatják, hogy Richelieu-vel történt megismerkedése után érdeklődése egyértelműen a franciák felé fordult. Legnagyobb vágya az lett, hogy elnyerje a párizsi nunciatúrát, a pápa ottani [[diplomácia]]i képviselőjének rangját. A [[Vatikán]]ban erős befolyással rendelkező spanyolok azonban felismerték törekvéseit és a franciák iránti vonzódását, és igyekeztek akadályozni előrelépését. 1631-ben Mazarin egy hónapra eljutott Párizsba a pápa [[diplomáciai rangok|követeként]] ''(„Őszentsége minisztere”)'', és sok hasznos kapcsolatot teremtett. 1632-ben már három hónapot tudott ott tölteni, és igyekezett építeni kapcsolatait Richelieu bíborossal – aki tartózkodóbb volt vele szemben – és XIII. Lajossal, akire nagy hatást tett „elbűvölő személyisége”. Hasonló kedvező benyomást tett a királynéra, [[Ausztriai Anna francia királyné|Ausztriai Annára]] is, akinek Richelieu – meglehetősen brutális módon – úgy mutatta be, hogy tetszeni fog neki Mazarin, mert hasonlít [[George Villiers, Buckingham hercege|Buckinghamre]].<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=19}}</ref><ref>Ausztriai Anna és Buckingham hercegének legalábbis plátói kapcsolata történelmi tény, amit [[Id. Alexandre Dumas|Dumas]] [[A három testőr]] című regényében örökített meg.</ref>
 
Párizsi diplomáciai küldetései azonban csak átmeneti jellegűek voltak. 1634-ben is csak az [[avignon]]i vatikáni képviseleten tudott beosztást szerezni, igaz, azzal, hogy onnan „ideiglenesen” Párizsba küldték, ahol egy idős püspök, Monsignore Bolognetti kapta meg a nunciusi rangot. Mazarin lett azonban a Vatikán tényleges képviselője a francia fővárosban és nagy aktivitással munkálkodott a nagyhatalmak közötti béke, de személyes előrejutása érdekében is. Fáradozásai azonban a politikai helyzet alakulása miatt nem járhattak sikerrel: Richelieu 19351635-ben hadat üzent a Habsburgoknak, Mazarinnek pedig vissza kellett térnie Avignonba. Ott azonban nem érezte jól magát, számkivetésnek tartotta ezt a posztot, és elérte, hogy visszahívják Rómába, ahol immár teljesen a francia érdekeknek megfelelően kívánt tevékenykedni. Szorgalmas levelezéssel és figyelmes ajándékok rendszeres küldésével tartotta a kapcsolatot franciaországi jótevőivel, köztük Richelieu-vel, de a királynéval is. Már nyíltan kérte őket, hogy fogadják őt francia szolgálatba, de Richelieu arra biztatta, hogy maradjon még egy ideig Rómában, mert ott jobban tudja szolgálni a francia érdekeket. Richelieu titkosszolgálata a „''Colmardo''” fedőnevet adta neki,<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=228}}</ref> és [[kettős ügynök]]ként kezelték. Amikor szolgálatai jutalmául végre megérkezett a meghívás Párizsból, akkor már a vatikáni spanyol befolyás meg tudta akadályozni, hogy útlevelet kapjon. Ezért szinte szökve, egy francia hadihajóval hagyta el 1639 decemberében Itáliát.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=45}}</ref>
 
[[Fájl:Louis XIII, King of France.jpg|bélyegkép|balra|210px|XIII. Lajos]]