„Daniel Nathans” változatai közötti eltérés

a
dupla a-k megszüntetése AWB
(Új oldal, tartalma: „{{Életrajz infobox |név = Daniel Nathans |kép = |képméret = |képaláírás = |születési név = |születés helye = Wilmington |sz…”)
 
a (dupla a-k megszüntetése AWB)
1959-től a [[Rockefeller Egyetem|Rockefeller Intézetben]], [[Fritz Albert Lipmann|Fritz Lipmann]] laboratóriumában dolgozott. Eleinte emlőssejtekben, majd a könnyebben kezelhető ''[[Escherichia coli|Escherichia coliban]]'' tanulmányozta a [[fehérjeszintézis]] folyamatát. Kidolgozott egy sejtmentes, in vitro rendszert, amelyben tisztított [[Ribonukleinsav|RNS]]-ről is képes volt fehérjéket átírni. Felfedezte a bakteriális "elongációs faktorokat", amelyek az új aminosavakat adják a készülő proteinlánc végéhez és tisztázta a bakteriális fehérjeszintézist gátló [[puromicin]] antibiotikum hatásmechanizmusát. 1962-ben elfogadta a baltimore-i [[Johns Hopkins Egyetem]] professzori állásajánlatát és folytatta fehérjeszintézises kísérleteit a tisztított bakteriofág-RNS-sel.
 
A 60-as évek közepétől fordult érdeklődése a tumort okozó emlősvírusok felé. 1969-ben [[Izrael|Izraelbe]] utazott, hogy kutatóévét a [[Weizmann Intézet|Weizmann Intézetben]] töltse, de még a tavasz során levelet kapott a Johns Hopkins Egyetemen dolgozó kollégájától, [[Hamilton O. Smith]]-től, hogy felfedezett egy enzimet, amely csak bizonyos helyeken vágja el a DNS-t, ezért visszatért az Egyesült Államokban. 1969 nyarán és őszén a [[Restrikciós endonukleáz|restrikciós endonukleáznak]] elnevezett enzimmel kísérletezett, különböző méretű darabokra vágta vele az [[SV40]] vírus 5000 nukleotidból álló genomját, aztán a darabok alapján összeállította a a vágóhelyek egymáshoz való viszonyát (a későbbi kifejezéssel élve restrikciós térképet hozott létre). A térkép alapján képesek voltak elhelyezni rajta az egyes géneket, illetve az ismert mutációkat. Eredményei alapján hamarosan más kutatók is elkezdték más vírusok és plazmidok feltérképezését az újonnan felfedezett restrikciós enzimekkel.
==Elismerései==
1978-ban a restrikciós endonukleázok felfedezéséért Daniel Nathans, Hamilton O. Smith és a svájci [[Werner Arber]] megkapta az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]]. Nathanst 1993-ban Nemzeti Tudományos Éremmel tüntették ki, 1994 és 1995 között pedig ő volt a Johns Hopkins Egyetem elnöke.
316 751

szerkesztés