„Délmagyarország” változatai közötti eltérés

1918. november 22-én a ''Délmagyarország'' társtulajdonosa lett Pásztor József <ref name="ReferenceC">[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_szamok_buvoleteben_a_palotas_varos/2062199/</ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Számok bűvöletében a palotás város]</ref>, 1919. január 12-én pedig megvette [[Várnay Lajos]] részét is, így a lap teljesen Pásztoré lett.<ref>[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_franciak_alatt_vorosok_es_feherek/2068011/ Újszászi Ilona:Időutazás a Délmagyarral: Franciák alatt vörösök és fehérek]</ref> A világháború után az újság radikalizálódott. A ''Délmagyarország''ot előállító nyomda 1920-ban beolvadt a [[Szeged Városi Nyomda Rt.]]-ba.<ref>[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_vasut_automobil_a_tanyakhoz/2064428/ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Vasút, automobil a tanyákhoz]</ref> 1920. május 30-án bejelentették, hogy a lap szünetelni fog.<ref>[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_vegvarra_lett_szeged/2068815/ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Végvárrá lett Szeged]</ref> A lap 1920. augusztus 15-én jelent meg újra, immáron ''Szeged'' néven,<ref>[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_szeged_egyetemet_kap/2069610/ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Szeged egyetemet kap]</ref> de 1922/23-ig nem tekinthető a ''Délmagyarország'' irányzati utódjának, sem liberális lapnak.<ref>Lengyel András: "Közkatonái a tollnak" Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez, 53. o.</ref> 1922/23-től a lap ismét ellenzéki, liberális szellemű volt.<ref>Lengyel András: "Közkatonái a tollnak" Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez, 57. o.</ref> A ''Szeged''-et 1925. április 4-én betiltották, majd 1925. május 17-én újraindult, immár ''Délmagyarország'' néven.<ref>Giday Kálmán: A szegedi sajtó története: A szegedi sajtó története 1849-1944, Szeged, 1985, p. 158</ref>

 

 

Pásztor Józsefnek 1938. december 1-jén el kellett adnia a ''Délmagyarország'' tulajdonjogát (az új sajtótörvény miatt); látszatra Balogh János vette meg a kiadó részvényeit 25.000 pengőért, de valójában testvére [[Balogh István (pap)|Balogh István]] volt a vevő.<ref>Lengyel András: "Közkatonái a tollnak" Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez, 64. o.</ref> Később Balogh István kénytelen volt eladni a lap tulajdonjogát,<ref name="ReferenceB">[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_b_u_e_k_het_evtizede/2082786/ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: B.Ú.É.K. hét évtizede]</ref> 1940. május 21-én vette meg tőle [[Berey Géza]] [[Csányi Piroska]] támogatásával.<ref>[http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idoutazas_a_delmagyarral_egyetembucsuztato_es_koszonto/2084306/ Újszászi Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Egyetembúcsúztató és köszöntő]</ref> 1939-ben került a lap fejlécébe a keresztény jelző.<ref>"Közkatonái a tollnak..." : vázlatok Szeged sajtótörténetéhez, Szeged : Bába, 1999</ref>