„Vitzilopocstli” változatai közötti eltérés

Felkelő napként[[nap]]ként állandóan újjászületett; a főpiramison található temploma előtt áldozták fel a hadifoglyokat. Szobrát fából faragták ki. Többnyire kék padon ülő férfialaknak ábrázolták. A pad egyben hordszék is volt, amelynek minden sarkából egy-egy kígyófejben végződő rúd nyúlt ki. A szobor homloka és a rajta lévő szalag is kék volt, az ég kékjét jelképezve. Fején nagy [[arany]] [[csőr]] volt, amelyre zöld pávatollakat erősítettek. A zöld lepelbe burkolt bálvány bal kezében tollal ékesített pajzsot, négy nyilat tartott. Rémisztő, eltorzult arccal ábrázolták; testére kígyók[[kígyó]]k tekeredtek.

Neki áldozták a legtöbb embert[[ember]]t; őt illette az áldozatok szíve[[szív]]e, vére. Az áldozatok szívét a [[pap]]ok a még élő áldozatot mellkasából [[obszidián]]késsel vágták ki ([[Hernán Cortés]] [[spanyol]] konkvisztádor [[1519]]-es, az [[aztékok|Azték Birodalmat]] megdöntő expedíciójának több katonája is így végezte). Mondáik szerint érte teremtették az első 400 embert, hogy táplálékai legyenek. Ünnepei májusban[[május]]ban, [[július]] végén és a téli napéjegyenlőség idején voltak.