„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox |
dadogás ki |
||
9. sor:
[[1814]]-ben és [[1815]]-ben, mint a császári hadsereg 5. huszárezredének hadnagya részt vett a napóleoni háború itáliai hadjárataiban. [[1839]]- től [[1846]]-ig az 1. sz. Császár-huszárezred parancsnoka. [[1848]]-ban, a forradalom kitörésekor vezérőrnagyi rangban dandárparancsnok volt Budán.
A [[Batthyány Lajos|Batthyány]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]] kormányának megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában
Jellasics fellépése a magyar csapatok vezéreit emiatt igen kényes helyzetbe hozta: mint a magyar királyi hadsereg tisztjeinek joguk és kötelességük lett volna felvenni a harcot, ezt tulajdonképpen a császári csapatok ellen kellett volna megvívni, de mindegyiküket kötötte az Ausztria császárnak, a ''Kaisernek'' letett katonai eskü, melyet semmilyen körülmények között sem szeghettek meg. Különféle megoldásokat választottak. A magyar származású, de császári érzelmű Ottinger Ferenc vezérőrnagy visszavonulót fújt, majd átállt Jellasics táborába.
| |||