„Marquises-szigetek” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Érdekesség: nem enciklopédikus)
 
== Történelem ==
Modern kutatások 2010-ben közzétett eredményei szerint a korábban feltételezettnél jóval később, a 11-12. században érkeztek a szigetekre a polinéz bevándorlók [[Szamoa]] térségéből. A 13. század végére a szigetcsoport összes lakható szigetét betelepítették.<ref name="fast">[http://www.pnas.org/content/108/5/1815.full Janet M. Wilmshurst, Terry L. Hunt, Carl P. Lipo, and Atholl J. Anderson. "High-precision radiocarbon dating shows recent and rapid initial human colonization of East Polynesia"], ''PNAS'', vol. 108 no. 5, doi: 10.1073/pnas.1015876108, accessed 26 October 2015</ref> A gyors kolonizáció eredményeképpen a kelet.polinéziai térség nyelve és kultúrája meglehetősen egységes.<ref name="fast"/>
 
 
Az európai utazók közül elsőként 1595-ben fedezte fel a szigeteket a spanyol Alvaro de Mendana de Neira. Ezután közel 200 évig nem jártak erre felfedezők. 1774-ben [[James Cook]] jutott el, második nagy útja során, a szigetekre. A 18. század végén francia gyarmatosítók érkeztek a szigetekre. A nyugati civilizáció hatására Marquises lakosságaqlakossága 1842 és 1926 között 18000-ről 2000-re csökkent.
 
== Turizmus ==
 
== Földrajz ==
Míg a Francia Polinézia többi szigete általában korallzátonnyal van körülvéve, a Marquises-szigeteknél ilyenilyenek nem láthatónincsenek. A szigetek vulkáni eredetűek. Partjaik meredekek és szűk völgyek és szorosok tagolják belsejüket. Az éghajlat forró és nedvesviszonylag száraz. A szigeteken nincsenek lagúnák, azonban vannak sűrű őserdők és több száz méter magas vízesések. A 6 lakott és 6 lakatlaklakatlan sziget elképesztően szép látványt nyújt. Legmagasabblegmagasabb pontja az 1230 m magas [[Oave]], amely [[Ua Pou]] szigetén magasodik. A fennsíkokat 5 millió évesnek becsülik.
 
{| class="wikitable"