„Alfred Dreyfus” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
Alfred Dreyfus 1880-ban végzett az ''École Polytechnique''-ben, majd 1880–1882 között a [[fontainebleau]]-i akadémiára járt, hogy tüzértiszti képesítést szerezzen. 1885-ben, az iskola elvégzése után hadnaggyá léptették elő, és a 32-es lovasságiakhoz helyezték. 1889-ben a [[bourges]]-i pirotechnikai iskola igazgatóhelyettese lett kapitányi rangban. [[1891]]-ben megnősült. 1893-ban próbaszolgálatra a vezérkarhoz osztották be.
 
[[1894]]. [[október 15.|október 15-én]] hazaárulás vádjával letartóztatták. 1895. január 5-én megalázó módon megfosztották katonai rangjától, majd január 15-én az [[Ördög-sziget]]en ([[Cayenne]], [[Francia- Guyana]]) letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. 1899-ben perét a rennes-i katonai bíróság újratárgyalta, de nem mentette fel, hanem enyhítő körülményekre hivatkozva tíz év börtönre mérsékelte büntetését. [[1899]]. szeptember 19-én kegyelmet kapott [[Émile Loubet]] köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt.
 
Dreyfus 1903-ban benyújtott újabb perújrafelvételi kérelme alapján a rennes-i bíróság ítéletét a francia Legfelsőbb Bíróság 1906. július 12-én véglegesen semmisnek nyilvánította. Dreyfus visszakapta a rangját, őrnaggyá léptették elő, és a [[Francia BecsületrendKöztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] lovagjává avatták. A börtönben töltött idő azonban aláásta az egészségét, így 1907-ben nyugdíjazták. Az [[első világháború]] alatt ismét mozgósították, front mögötti szolgálatot teljesített.
 
Az antiszemita, illetve neonáci csoportok azonban a mai napig megkérdőjelezik ártatlanságát, és további bizonyítékokat próbálnak találni vagy koholni, amelyek Dreyfus bűnösségét támasztanák alá.
[[Émile Zola]] ennek hatására jelentette meg ''J'accuse'' (Vádolom) című nyílt levelét [[Félix Faure]] köztársasági elnökhöz. A [[L'Aurore]] címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterhazyt. Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író [[Anglia|Angliába]] menekült. Ettől kezdve azonban Franciaország kettészakadt, egy részük a hadsereget védelmezte, amely nem zárta ki, hogy Dreyfus ártatlan, a másik viszont határozottan Dreyfus bűnössége mellett foglalt állást, s erről az oldalról újból lángra kaptak a zsidógyűlölő érzelmek. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.
 
Ekkorra azonban már az ügy (''„l'Affaire”'', ahogyan a korabeli francia sajtó és a történetírás azóta is utal a Dreyfus-ügyre) az egész társadalmat megosztó, központi politikai kérdéssé vált. Dreyfus kapitány ügye a [[Royalizmus|royalista]], [[militarista]], [[Nacionalizmus|nacionalista]] jobboldal (az „antidreyfussard”-ok) és a köztársaságpárti, [[Szocializmus|szocialista]], [[antiklerikális]] baloldal (a „dreyfussard”-ok) küzdelmének ütközőpontja lett, végeredményében pedig a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban. Dreyfus mellett foglalt állást többek között [[Édouard Drumont]], [[Paul Déroulède]], [[Maurice Barrès]] és [[Charles Maurras]]. Kiállt mellette többek között [[Georges Clemenceau]], [[Jean Jaurès]] és [[Anatole France]]. A következő években kiderült, hogy nem bírói tévedésről van szó, hanem jogi botrányról, mivel a bizonyítékokat meghamisították, hogy az igazi bűnöst fedezzék.
 
A Dreyfus-ügy miatt kitört és Európa antiszemita köreire is hatással bíró pogromok alaposan aláásták a jogállamnak tartott Franciaország tekintélyét. Ugyanakkor elgondolkodásra késztették az európai zsidóságot, hogy valóban biztonságos-e számukra a zsidógyűlölő Európa. Épp ezért [[Herzl Tivadar]] megjelentette ''A zsidó állam'' c. értekezését, amely arra ösztökéli a zsidóságot, hogy térjen vissza az óhazába, Palesztinába, és ott maga szervezzen államot.