„Néptánc” változatai közötti eltérés

Történelme folyamán a nagyterületrenagy területre kiterjedő , sok évszázados-évezredes fejlődés, [[táj]]i, [[etnikum|etnikai]] és [[földrajz]]i egyenetlensége, tagoltsága és a [[kölcsönhatás]]ok nyomán állandó és folyamatos egységesülési és szétágazódási [[tendencia]] jellegű szabályosság érvényesült párhuzamosan és egyidejűleg a szájhagyományozás törvényszerűségei szerint. A változatok különbözőségeit a különböző nemzetek, országok kutatói sokáig gyakran nemzeti sajátosságként tüntették fel. A tekintélyes [[kutató]]knak több évtizedes kutatás után bebizonyosodott, hogy a gyakran etnikainak látszó és az egyes vidékeken annak érzett különbségek, a táji és történeti tagolással együtt a fejlődés különböző mértékű fáziseltolódásából adódó eltérések az egyetemes [[művelődéstörténet]] korszakaihoz megállapíthatók a tánctörténeti rétegek.

Az [[európa]]i [[középkor]]ban gyökereznek a kollektív táncformák. (lánc, füzér, karikázó, rituális és eszközös táncok) A késő középkori majd a [[reneszánsz]] kori újabb és újabb divathullámok eredményeként jöttek létre a páros táncok különböző jellegű és bonyolultságú változatai. A [[polgárosodás]]sal párhuzamosan és egy időben terjedtek el [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európából]] keleti irányba a [[19. század|18]]-[[19. század]]ban kialakult új [[stílus]] a szabályozott, kötött páros táncfajták ( u. nún. polgári társastáncok) és a tájanként különböző intenzitással fennmaradt régebbi stílusok regionális változatai azok, amelyek gyakran etnikus színezetet sugallva jelentik összességükben a gazdag [[Kárpát-medence]]i tánckultúrát.

:1. A moldvai csángók két nagy csoportjának tánckultúrájából az ún. székelyes, déli csángókét ismerjük jobban, az északiakét alig. Táncaik és hangszeres zenéjük a moldvai románság erős hatása alá került. Tánckészletük a [[Kárpátok]]on túli, [[Balkán (térség)|balkán]]i táncdialektus sajátosságait viseli, vagyis egy-egy faluban egymástól formailag kevéssé, de kísérő dallamában és nevében igen sok (olykor 20–30), kötött szerkezetű tánc él. Táncaik többsége nyitott lánc- vagy zárt kör formájú (korogyászka, tulumba, öves, kezes, hora polka). Páros táncaik szintén a moldvai [[Románia|román]] páros táncok jellemző, főleg kötött szerkezetű típusai (baraboj, románka, ruszászka). Az erdélyi táncokkal terminológiai, zenei és némi formai kapcsolatot mutató táncaik pl. az ardeleanca, lapos magyaros, magyaros, de doi. Helyenként újabban kötött formájú egyszerű [[csárdás]]t is táncolnak ismertebb műdalokra. A férfi szólótánc ritka, s rendszerint a cigányászka nevet viseli. Táncaikat elsősorban furulyával (szültü), néha kobzával kísérik. A moldvai csángók tánckincse sok tekintetben régiesebb maradt, mint a moldvai románoké.

:a) hagyományos magyar, ill. erdélyi jellegű férfi- és páros táncaik kötetlen szerkezetűek; a [[verbunkos|verbunk]], a féloláhos, a lassú és sebes magyaros, valamint a kettős.

:4. A [[bukovina]]i székelyek tánckultúrájában a mintegy 200 éves bukovinai tartózkodás jelentékeny nyomokat hagyott. Táncéletükben az idegen elemeknek már jelentősebb szerepük van, mint a régi székely táncoknak, bár a Bukovinából hozott tánckincs minden darabját „régi székely örökség”-ként tartják számon máig. A múlt századi polgári táncdivatok hullámaival (bukovinai németek és lengyelek közvetítésével) terjedő kötött páros táncok, pl. a hétfélés c. ciklus darabjai (Az ajtóig meg vissza, csattogtatós, fenyegetős, Ez az Ádámé, köszöntős, rop-rop stb.). A román táncok (hora, szirba, viricses) hatása kisebb volt, mint a német táncoké, de repertoárjukba még [[oroszok|orosz]] és [[Huculok|hucul]] (ruszászka, huculenka) táncok is bekerültek. A magyar, ill. székely eredetű táncanyag már csak töredékes, megkopott változatokban volt összegyűjthető. A lakodalmi 6/8-os női körtánc (körmagyar), a szóló- és páros formában járt silladri jelentik tánckincsük régi rétegét, az új verbunk- és csárdásstílus nem virágzott ki náluk oly mértékben, mint [[Erdély]]ben.

Nemzeti hangszerük a [[kantele]] fogás nélküli népi pengetős hangszer, háromszögű fa rezonátortesttel. Húrjai újabban fémből, régebben lószőrből készültek. Sokhúros példányai a g-moll [[skála]] hangjait adják, 5 húros. A [[cimbalom]]ra hasonlít, húrjait ujjakkal pengetik. Férfiak készítették és ők is szólaltatták meg. A [[középkor]]ból az [[egyházi zene|egyházi zenének]] maradtak fenn értékes emlékei. A [[reformáció]] idején, főleg a diákság körében együttesek alakultak. Finnország északi és keleti részeinek népzenéje nagy mértékben eltér a nyugati és déli partvidék népi zenéjétől. Az előbbi erős germán hatást mutat. Az ősibbnek tartott népzenét Keleten találták. A kantele mellett a különféle pásztorsípok, [[Kürt (hangszer)|kürtök]], például a nyírkéregből készült Tuohyitorp a fűzfasíp, a "[[kecske]]szarv" terjedt el. Johuikannel vagy JOUHIKKO pedig a hegedűre emlékeztető, háromhúros hangszer. A [[hegedű]], főleg lakodalmakban fölhangzó hangszeres zene eszköze a nyugati határvidékeken. Keleten ilyen alkalmakkor a legszebb zeneszerszám az emberi hang. Ahanuri vagy HAITARI néven nyugatról és keletről egyaránt elterjedt [[harmonika]] kiszorította az ősi hangszereket. Nyugaton tűnt fel a pellimani a népi ünnepek alkalmi népzenésze. A különféle hangszereken játszó palimannikból kis együttesek alakultak.

Zenéjükre járták a híres [[polka|polkákat]], [[valcer]]eket, a jennkát és más népitáncokat. Leghíresebb zeneszerzője [[Jean Sibelius|Sibelius]], a finn romantikus nemzeti stílus megteremtője. Stílusában felfedezhető a finn népdalok hangzásvilága. Például egyik szimfonikus költeményében a [[Kalavela|Kalavelában.]] (<ref>Kalevala=finn nemzeti eposz</ref>)

Alpenländische Volkstänze [Bearbeiten]

* Eniovo horo (rhodopi)

* Svornato Horo (rhodopi)

* [[Martin György]]: A Kárpát-medence népeinek tánckultúrája (Bp. 1980),

* [[Felföldi László]] (szerk.) A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya (Bp. 1997),

* [[Pesovár Ernő]]: A magyar tánctörténet évszázadai. Írott és képi források (Bp., 2003.), ISBN 9638643706