„Hegység” változatai közötti eltérés

Mivel a hegycsúcsok jelentősen kiemelkednek környezetükből, a [[magashegységek]]ben gyakoriak a [[gleccser]]ek, jellemző a [[jégerózió]] – ez hozza létre a hegycsúcsok klasszikus piramisszerű formáját. A gleccserek végében morénatavak alakulnak ki; a térszín további emelkedésével ezek befagyhatnak: [[Bhután]]ból mintegy 3000 befagyott hegyi tavat írtak le.

 

 

A hegységekben kevés [[földművelés|művelhető]] földterület. A magassággal ritkul a levegő, erősödik az [[ultraibolya sugárzás]]. Az alföldön élő emberek több mint fele akut hegyi betegséget (amit a [[hypoxia]], azaz a vér elégtelen oxigéntartalma okoz) kap, ha több órát kell 3500 m felett töltenie. Bár a hosszú ideje hegyvidékeken élő embercsoportok biológiailag némileg alkalmazkodtak a hegyi körülményekhez, az újszülöttek tömege 1000 m-enként átlag 100 grammal csökken.