Wikipédia

„Hermeneutika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB
a dupla a-k megszüntetése AWB
55. sor:
* Például ''a kétlábú szárazföldi állatok nem tudnak repülni'' mondat egy egyszerű kijelentés, mert ''a kétlábú szárazföldi állat'' szubsztanciálisan egy fogalmat ad meg (hiába általános és hiába áll több szóból); s e mondat valóban nem bontható három részre úgy: hogy ''a kétlábú nem tud repülni'' meg hogy ''a szárazföldi nem tud repülni'' meg hogy ''az állat nem tud repülni,'' hiszen e három mondatot összekapcsolva azt kapnánk, sem a kétlábú, sem a szárazföldi lények nem tudnak repülni – az eredeti mondat pedig semmi ilyesmit nem állított.
* Hasonlóan ''a kétlábú lények nem repülőhalak'' mondat is egy(szerű), hiszen az állítmány ''repülőhal'' egy adott szubsztancia, és nem a ''repülő''k meg a ''hal''ak közös neve. Ha úgy mondanánk: ''a kétlábú lények nem repülők (s) halak,'' vagy bevezetnének egy közös nevet a repülő lények meg a halak megnevezésére, attól még e mondat összetett lenne, hiszen felbontható két mondatra, melyek összekapcsolása azonos értelmű az eredeti mondattal: ''a kétlábú lények nem repülő(lénye)k'' és ''a kétlábú lények nem halak.''
* Viszont ''a kétlábú állatok nem fehér madarak'' mondat a modern nyelvtan szabályaival ellentétben arisztotelészi értelemben nem összetett. Ugyanis a a fehérség a madarak szubsztanciájának egy nem-lényegi (szűkebb értelemben akcidentális) jegye, mivel nem fajnév, nemnév vagy fajalkotó különbség. És valóban, a fenti mondatot mondhatjuk úgy is, hogy ''a kétlábú állatok nem fehérek; és a kétlábú állatok nem madarak.'' Ha az alanyként vagy állítmányként álló szót olyan járulékos szavakkal bővítjük, melyek az eredeti szó lényeges, meghatározó (szubsztanciális) jegyei, akkor ezzel nem bomlik meg a bővített kifejezés „egy”-sége, atomisága, viszont nem-lényegi jegyekkel bővítve már kaphatunk összetett kifejezést, illetve mondatot. Megjegyezzük, hogy Arisztotelésznek ez az összetettség-kritériuma már hozzá közel álló skolasztikus logikában sem bizonyult tarthatónak (nem mindig lehet ugyanis egyértelműen eldönteni, egy szubsztanciának vagy akcidensnek mik a lényegi és a nem-lényegi, meghatározó jegyei). Már Arisztotelész is mindenféle pót-szabályt vezet be a ''Herméneutiká''ban az esetleges kivételek magyarázatára.
 
==== Az egyszerű kijelentő mondatok osztályzása ====
201. sor:
=== A lelki tartalmak ===
 
Az a feltevés, hogy a szavak által kifejezett lelki tartalmak mindenkinél bizonyos értelemben ugyanazok (modern szóhasználattal ''objektív''ek vagy ''interszubjektívek);'' elég logikus, hiszen ha semmilyen azonosság vagy legalábbis hasonlóság nem lenne, akkor képtelenek lennénk megérteni egymást. De hogy milyen értelemben és mennyire ugyanazok a lelki tartalmak, az már nemcsak a görögöknek okozott problémát, hozzájárulva a [[szofizmus|szofisták]] és a szókratikus filozófusok ([[Szókratész]], [[Platón]], [[Arisztotelész]]) közti, több filozófiai áramlat kialakulásához vezető vita megindulásához, hanem a középkorban a korai [[skolasztikus filozófia]] központi problémája is volt (nominalizmus-realizmus vita: léteznek-e az általános fogalmak, objektívek-e, vagy csak azért léteznek, mert úgy állapodtunk meg, azaz pusztán csak interszubjektívek); de ugyanígy a a XIX. század végén kialakult modern [[analitikus filozófia|analitikus filozófiában]] is újra felbukkant, mint az egyik legfontosabb alapprobléma.
 
Mellesleg a [[filológia|filológusok]] évezredek óta vitatkoznak arról, hogy a lelki tartalmak interszubjektivitására vonatkozó, az ''A lélekről'' c. munkára utaló megjegyzés („… de mindenről ''A lélekről'' c. munkám már bővebben foglalkozott …”) valójában az utóbbi mű melyik részére is hivatkozik, erről a kérdésről ugyanis ott semmi részletesebb nem található. ''H. Maier (Arch. Gesch. d. Philos., XIII., 23-71. 1.)'' nyomán az a felfogás terjedt el, hogy ez az utalás a két mondattal ez után következő részre vonatkozik: „…az igazság és a tévedés a kapcsoláson és a szétválasztáson múlik …”, mert erről az arisztotelészi lélektan részeként ''(De Anima III.6.)'' tényleg esik szó. Az ''A lélekről'' c. munkában található az egyszerű mondatok alanyra (szubjektum) és állítmányra (predikátum) osztása is.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hermeneutika_(Arisztotelész)”