„Padány” változatai közötti eltérés

Padány lakói veszély idején a falut övező mocsarakban épített sáncok mögé menekültek. Az ingoványban máig láthatók a védősáncok és árkok nyomai, melyek megvédték őket a török támadásoktól is. A [[16. század]]ban lakói felvették a protestáns hitet, melyet később is megtartottak. A község régi temploma szerepel az elpusztított kálvinista egyházak [[1681]]-es jegyzékében. [[1731]]-ben rendeletileg vették el a padányiaktól templomukat, plébániájukat és annak egész vagyonát, lelkészüket pedig a hatalom elüldözte. A történtek a falu fejlődését is súlyosan hátráltatták. [[1884]]-ben és [[1905]]-ben nagy tűzvészek pusztítottak a településen. A fejlődést az sem segítette elő, hogy [[1896]]-ban Pálffy Sándor gróf magakadályozta, hogy a vasútat és a közútat itt vezessék át.

 

 

 

A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Pozsony vármegye]] [[Dunaszerdahelyi járás]]ához tartozott.